Édes jó Anyámnak
Hallgatni fogok! Most csak a szívem beszél!
A szívem, és a szeretet, mely irántad benne él.
E pillanatban ez hozzád száll drága jó anyám,
Tudom, megérzed, mintha közelről mondanám.
Könnyes szemű asszonyhoz szól halk szavam,
Az Anyámhoz! Az édeshez! Ma az ő napja van!
Hozzá, ki értem sok-sok könnyet ejtett már,
Ki engem, tudom, minden nap haza-hazavár.
Hozzám a legjobb volt e földön, a legszeretőbb,
Hisz engem igazán, csak is ő szeretett legelőbb!
Karjaiban pihenést talált, gyermeki csöpp életem.
Vele gondtalan volt minden percem, napom, hetem.
Ha fájt, megsimogatott, s ezt ma is érzem..
Néha könnyesen merengek el e régi képeken!
Szívesen tette szívével, mely úgy szereti gyermekét,
Nála csak egyet jobban, az egek hatalmas Istenét.
Az esztendők lassan tovagördülnek, férfi lett a gyermek,
Gyakran mégis várom, hogy egyszer visszajönnek!
Várom, hogy újra úgy legyen minden, mint a régi..
A simogatás, az öröm, hisz a szeretet nem ég ki.
De tudom, ez nem lehet, rég eltelt már az idő,
Azt is tudom, hogy Édesanyámnak örökre megmarad ő.
Tudom! S most már hallgatok! Csak a szívem beszél,
A szívem! Csendben! Mint halkan zizzenő falevél.
írta:Makovei János