Ilyen egyszerű?
A kiscsavart beilleszti a gépbe,
S ott a helyén végzi a küldetését.
Nem gyötri gond és nem kísérli kétség:
Mire való az életem?
Csak szolgál egyszerűen csendesen.
Ilyen egyszerű lenne az egész?
„Mi leszel?” A gyermek szemébe néz:
„Kocsis”, „Cukrász”, „Repülős”, „Katona”
S bearanyozza ezt a büszke tervet,
A szülők mosolya.
Ők is szövögetik az álmokat,
Ha gyerekükre néznek,
Álmodnak róla,
Nagyot, szépet, sokat.
Álmaik fent járják a csúcsokat,
De a valóság és az akarat,
Annyiszor a mélyben marad.
Míg egyszer a kérdés felébred,
S döngetni kezd szívünk falán:
Miért is élek? Tudnám legalább!
Hol a cél? Hol az értelem?
S boldog, aki elér a felelethez:
Mert az Istennek terve van velem!
Szívemben ezzel a szent felelettel,
Megállok a színed előtt Istenem.
Valaminek terveztél engem,
Te segíts azzá lennem!
Ha kiáltásnak, ha simogatásnak,
Akármi másnak.
Bocsásd meg, hogy dacoltam,
Lázadoztam.
És segíts engedelmesen,
Terveidbe simulni mostan.
Illeszd helyére kicsiny csavarod!
Szolgál csendesen, ahol akarod!
Ahová rendeli az alkotó,
Örök Isteni kéz.
És ott a helyén álmélkodok rajta:
Ilyen egyszerű mégis az egész?
Írta: Túrmezei Erzsébet