Karácsonyi kívánság
Ha én Betlehemi pásztorgyerek lennék,
Karácsony estéjén a jászolhoz mennék.
Ha volna egy fehér, szép szelíd báránykám,
Azt is odavinném, azt is odaszánnám.
Gyorsan letérdelek, milyen jó is volna,
Angyalok éneke gyönyörűen szólna.
Talán egy kis angyal kezemen is fogna,
Megtartó Úr Jézus rám is mosolyogna.
De én nem lehetek, mért is nem lehetek,
Betlehemi nyájat őrző pásztorgyerek!
Magyar földön járok, el is múlt az régen,
Hogy az a csillag ragyogott az égen.
Van most csillag elég, de úgy egy sem ragyog,
Nem énekelnek már Mennyei angyalok.
Úr Jézus elébe elmegyek én mégis,
Száz nap, és száz éjjel, ha mindig mennék is.
Száz nap és száz éjjel, még nem is kell járnom,
Odarepít engem, az én imádságom.
Mért megyek elébe? Megköszönni szépen,
A sötét világra, hogy leszállott én értem.
Megmondani néki, életem, halálom,
Már én csak ezen túl, csak Őt szolgálom.
Megsimogat, tudom, szerető szemével,
Megtelik a szívem, szíve melegével.
Megtartó Úr Jézus édes mosolyával,
Karácsonyestének, nagy boldogságával.
Írta: Túrmezei Erzsébet