Ki van jelölve a helyed
Azért van síró, hogy vigasztald,
És éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
Vak elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
Hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak mások vállai,
Hogy terhüket te segíts hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják,
S mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
Azért van, hogy te megmutasd,
Hogy mennyi szeretet van benned!
Megmutattad -e legalább?
Enyhült –e, szépült -e a világ?
Vagy tán kezedből támadt foltra folt?
Ott is, hol eddig tiszta volt?
Mi vagy? Vigasznak szántak?
Menedéknek, oszlopnak, szárnynak?
Ki van jelölve a helyed.
Ne nyugodj, míg meg nem leled.
Csak ott leszel az, aminek rendeltettél.
Másként rideg, céltalan lesz az életed.
Mag leszel, mely kőre esett,
Elkallódó levél leszel,
Mely a címzetthez sosem jut el?
Gyógyszer, ami kárba veszett,
Amit sosem kap meg a beteg:
Rúd leszel, de zászlótlan,
Kalász leszel, de magtalan?
Cserép, miben nincsen virág,
S nem veszi hasznát, sem az ég,
sem a világ!