Örök adventben
Jönnek és tűnnek szent Karácsonyok,
Tizennyolcnál is több talán,
Tizennyolcszor kerestem Őt,
De titok maradt, nekem és talány.
Csak gyertyalángot láttam és fenyőt,
Azokban véltem, és várva vártam Őt.
Ige szólott és csengett az ének,
Egy sugarát elfogtam szemének,
De villámlás volt és rejtelem.
Kutattam arcát a szent éjeken,
Éreztem ízét borban, kenyérben.
Palástja lengett fent, fent az égen,
Felhőnél is egyre magasabban.
De annyi letűnt Karácsony után,
Én mégis csak Adventben maradtam.
Fölfigyelek minden egyes neszre,
Hátha most megy el az ajtó előtt!
Takarítok ezt-azt megmozgatva,
S ébren vigyázva, várom-várom Őt.
Tudom, a hegynek le kell omlani,
Akkor jön, ha a völgy is egyenes,
Uram, mióta készítem utad,
Amelyen hozzám végre eljöhess.
Mint kisded jössz, ki szív bölcsőt keres,
Vagy úgy toppansz be, mint a vőlegény?
Mécsemet nap, mint nap megtöltöm
S örök Adventben várva várlak én.
Mert hátha a lombos nyár hoz el?
S nem gyertyafényes Karácsonyi tél.
És éppen akkor hajnalpirkadás lesz,
Vagy sugaras naptól izzó dél.
Magamtól hozzád méltó nem leszek,
Ahhoz kevés lenne ez az élet.
De mindvégig várni foglak téged,
Várni, várni míg csak élek.
Lámpásomat magasba tartva,
Amíg végre feljön majd a csillagom.
Végtelen Adventek után,
Örök Karácsonyom.
Ismeretlen szerző