A tévelygést legtöbbször külső okokra vezetjük vissza, pedig voltaképpen a mélyen rejlő ok mindig az ember szívében van. (Legtöbbször az emberek elől eltitkolva, vagy sokszor maga sem tudja, honnan ered?)

Jól figyeljük meg, és vonatkoztassuk saját életünkre is, mert míg fent állnak az okok, és mi másra mutogatunk, addig a tévelygés szellemét képtelenek vagyunk felismerni!!!

Mit kell tennünk?

1.Akarat: Akarnunk kell felismerni ezt a szellemet!
2.Alázat: Alázatban kell élnünk ahhoz, hogy végig tudjuk csinálni a megszabadulást!
3.Önvizsgálatot tartunk, hogy mi van a szívünkben, ami akadályoztatja a tisztaságot!
4.A Szent Szellem segítségével önismeretre jutunk, ha akarunk!

Talán ezt nem is kell mondanom, mert mindenki tudja, hogy bűnről beszélek, akár nyílt, akár titkolt bűnökről!
(„Én világosságul jöttem a világra, hogy senki ne maradjon sötétségben, aki én bennem hisz.”)

Mindaz, aki a bűnben él, az sötétségben él! Aki sötétségben él, nem lát világosan! Aki bűnben él, tévelyeg!

Hisz Jézus Krisztus azért jött a világra, hogy aki Őt követi, világosságban járjon, és ne sötétségben!

Mert mindenki, aki az igazat cselekszi, az a világosságra megy, hogy mindenki lássa az ő cselekedeteit. Ez az Isten szerint való!

Aki pedig hamisságot cselekszik, az sötétségben marad, hogy ne vegye senki észre, amit ő tesz. Ez nem Istentől való!
Ahelyett, hogy megvallana az ilyen ember, igyekszik sötétségben maradni, és igyekszik eltitkolni.

Ám, a szívet nem lehet becsapni, mert az emberben benne van a lelkiismeret. Akit már a Szent Szellem nem tud jó útra téríteni, és a lelkiismerete is hiába ébresztgeti, az nagyon messze jár Isten országától!