Számtalan ember száját hagyja el ez a mondatot, miután kedves családtagja elköltözött ebből a világból. Pedig ennek a mondatnak súlya van, de sajnos sokan már csak akkor érzik, amikor túl késő van.
Nemrégiben beszélgettem az egyik ismerősömmel, aki könnyes szemmel mesélt történeteket az édesanyjáról, és végül megkérdezte önmagától: „Vajon tudta ő, hogy mennyire szerettem?”Én csak néztem rá, és a fejemmel nemet intettem.
Igen, kedves Mindenki! Sem az ismerősöm édesanyja, sem pedig más nem tudhatja, a mi szeretetünket, csak akkor, ha kimutatjuk nékik! Nem csak kimondjuk, hanem tettel bizonyítjuk azt, amit belül érzünk irántuk! Ez nagyon fontos, mert hiába szeretek én bárkit, ha az a személy azt tapasztalja, hogy mindig ellene cselekszek, folyton akadályozom az ő előrehaladásába, egyetlen mosolyt, egyetlen simítást, vagy ölelést soha nem kap tőlem.
Lehet, hogy egy Anyák Napján felköszöntöm, de igyekszek mindig ellenkezőjét tenni, mint, amit ő szeretne, akkor hol beszélünk ott a szeretetről? Összefoglalva, akit szeretünk, annak ki is kell tudni mutatni a szeretetünket. Nem csak szóval, hanem tettekben is.
Ismert mindenki előtt ugye az a kis vicces történet, amikor egy középkorú házaspár beszélgetnek? Azt kérdezi a feleség férjétől: „Ugye drágám még szeretsz engem? A férj unalmasan válaszol: Mikor összeházasodtunk, egyszer már megmondtam, ha változni fog, majd szólok!”
Kétlem, hogy ilyen válasz után megnyugodott a feleség, valószínű még szomorúbb lett. A feleség bizonyos azért kérdezte meg a férjét erről a számára fontos dologról, mert semmi nyomát nem tapasztalta kettőjük vonatkozásában. A sok évvel azelőtt kimondott igen már rég elhalványult, feledésbe ment. Olyan, mint a virág, amit nem öntöznek, kiszárad, elpusztul! Így ebből a példából kiindulva is, ápolni kell az emberi kapcsolatokat, ha azt akarjuk, hogy éljenek!
Az előbb említett példák, az emberek egymás iránti érzelmi kapcsolatukat bizonyították, de nézzük meg mi a helyzet, Isten és az ember közötti kapcsolatban?
Kezdjük azzal, hogy Isten szeret minket, amit nem szóval fejez ki csupán, hanem tettekben bizonyít! Isten nem személyválogató, mindenkit szeret, az egyetlen Fiát azért küldte, hogy az emberek bűneit magára vegye.
Esőt, napsütést, fényt, életet, eledelt, stb. ad nem csak az övéinek, hanem azoknak az embereknek is, akik tőle távol élnek. Azoknak, akik naponta szidalmazzák, kigúnyolják Őt. Tehát a Teremtő Isten ápolja, élővé akarja tenni minden emberrel a kapcsolatot. De vajon az ember nyújt e kezet az ÉLŐ Istennek? Bizony nem mindenki.
Pedig azzal tisztában kell lenni, hogy igaz az Isten szeretetéből mindenki kap, de örök életre csak az juthat, aki Jézus követőjévé válik.
Ha most Isten feltenné neked ezt a kérdést: „Vajon tudod azt, hogy én mennyire szeretlek?” Mit válaszolnál rá?
Én azt mondanám, hogy igen Uram, tudom, mert megtapasztalom naponta, hogy szeretsz engem! És én hálából mindig melletted akarok maradni!
„ÉN Uram, ÉN ISTENEM!”