Krisztus születése után 33-ban, három embert feszítettek keresztre, Jeruzsálem külső falainál. Ez az esemény megváltoztatta a világtörténelem folyamatát. A római ítéletvégrehajtók, az elítéltek kezét, és lábát átlyukasztották, és hagyták őket meghalni. A keresztre feszítés gyötrelmes kivégzés volt. Az elítélteket bőrből készült szöggel kivert szíjjal kötözték a fára. Az áldozat napokig élt gyötrő fájdalmában, halálát általában fulladás okozta.

Egy öreg Bibliában érdekes szövegre bukkantam, Jézus halálát leíró bibliai szakasz mellett. (LK: 23: 32-43) amit valaki odaírt. Egyik ember bűnös volt, a bűneiben halt meg. A másik ember bűnös volt, de bűn nélkül halt meg. A harmadik ember nem volt bűnös, de a bűn miatt halt meg. Kik voltak ezek?
Aki bűnös volt, az a bűnbe halt meg: Az egyik gonosztevő, az ország törvényei szerint méltó büntetést kapott. Valószínű dühös volt saját magára, mert hagyta magát tetten érni.
Dühös volt a bíróra, aki elítélte, és dühös volt mindazokra, akik cserbe hagyták.
Sőt különösen dühös volt erre a Jézus nevű emberre, aki mellette ártatlanul függött a kereszten.
Nem volt nehéz olyan valakire haragudni, aki kijelentette, hogy ő a világ világossága és reménysége, és most ugyan úgy függött a fán megfeszítve, mint egy közönséges bűnöző.
Ez a lator káromolta Jézust, hogy képtelen önmagán, és bárki máson segíteni. (LK:23: 39) Ez a gonosztevő, az önmagában hordott, és megtartott bűneivel halt meg.
Aki bűnös volt, de bűn nélkül halt meg: A másik gonosztevő, aki szintén ezen a napon halt meg, először csatlakozott azokhoz, akik kigúnyolták az Úr Jézust. Egy ideig ő is azzal gúnyolta, hogy ha ő megígért Messiás, akkor mentse meg magát. (Mt. 37: 44)
De amint besötétedett, ennek a gonosztevőnek szívében változás történt. Odaszólt a társához, és azt mondta: "Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyan az az ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó a büntetését kapjuk, de Ő semmi rosszat nem követett el" Majd így szólt: " Jézus emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a királyságodba,"Erre ő igy felelt: "Bizony mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban. (LK: 23:40-43)
Ez a néhány szó a legfontosabb kijelentése az Újszövetségnek. Bűnbocsánatot, örökéletet mindenki számára adott, aki hisz az Úr Jézusban. Sem több, sem kevesebb nem szükséges az Üdvösséghez. Egyedül a Krisztusba vetett hit jelenti az örökéletet.
Ennek a gonosztevőnek nem volt ideje rendezni a múltban elkövetett bűneit, de hitt az Úr Jézusban. Ez az út jelentette számára az örökéletet. (Ján. 3: 16-18)
A hit legegyszerűbb kijelentésére válaszolt az Úr Jézus, a bűn bocsánatáról biztosította a gonosztevőt.
Bár ez az elítélt a bűne miatt halt meg, de bűn nélkül.
A Mennyek Bírája levette vétkeit a válláról, és helyette a bűnök hordozójára tette.
Aki nem volt bűnös, de bűn miatt halt meg: Az Úr Jézus volt az, aki azon a napon magára vállalta a világ bűneit. Meghalt a világ bűneinek terhével, de nem volt benne semmi bűn.
Három nappal később feltámadt a halálból, és megmutatta, hogy tragikus halála nem volt tévedés. A sebhelyekkel testén a feltámadt Jézus bebizonyította, tanítványinak, és azóta millióknak, hogy vállalta Isten ítéleté, legyőzte a halált.
Ami csodálatos, hogy ez a mi történetünk is. Mert Ő volt helyettünk, és miattunk, bűneink hordozója.
Ott voltunk mindannyian és vagy az első vagy a második gonosztevőhöz hasonlóan felelni fogunk a tetteinkért.
Nem a szavak tesznek különbséget, hanem a hit! Ha nincs hited, de akarod, hogy legyen, kérd Isten, ad. Ha nehéz ezt tenned, kiálts így: Hiszek Uram, légy segítségül az én hitetlenségemnek!” (Márk 9:24)

Írta: Martin Rindler