Virágküldő szolgálat
Amália nénit a lánya Öregek Otthonába helyezte el, mivel munkája mellett nem tudta őt gondozni. Minden Anyák napján, mikor a néni felébredt, az ápolók egy gyönyörű rózsacsokrot adtak át neki, és mivel sajnálták, hogy soha sem látogatta meg a lánya, ezt mondták: „ Ezt a gyönyörű virágcsokrot a lánya küldte Anyák napja alakalmából, csak mivel még aludni tetszett, ezért nem akarta felébreszteni” És ez a kegyes hazugság hangzott el minden évben. A néni mosolyogva vázába tette a virágot, és boldogan mutogatta napközben is a többieknek, akik legtöbbször irigykedve nézték.
Az évek követték egymást, és Amália néni alig várta újra és újra az ünnepet, hogy a lányát végre láthassa. Mindig abban reménykedett, hogy talán egyszer olyankor fog eljönni a lánya, mikor ő ébren lesz, és akkor megköszöni néki a sok csokor virágot.
Mikor elérkezett ismét május első vasárnapja, Amália néni szinte egész éjjel fent volt, mert félt, hogy elalszik, és nem találkozik a lányával. Ám hajnal felé leragadtak a szemei és kissé elbóbiskolt. Reggel mikor felébredt látta, hogy világos van, ezért elszomorodott, mert azt gondolta megint elszalasztotta a találkozást. Köntösét magára vette és kiment a társalgóba, ahol az egyik gondozónő már hozta és átnyújtotta a szép rózsacsokrot, a megszokott szöveggel.
Amália néni kicsit bánkódva átvette a csokrot és indult, hogy a vázába teszi. Néhány pillanat múlva megcsörrent a telefon, és a lánya kereste. Boldogan vette fel a telefont, mert ilyen nem szokott előfordulni, és gondolta most beéri ezzel is, vagy éppen azért szól a lánya, hogy később fogja meglátogatni. Amint a füléhez vette a kagylót rögtön érezte, hogy másról van szó, mint amit ő remélt. A lány köszönés után azt mondta: „ Ma nagyon mérges vagyok, mert megszűnt a régi virágküldő szolgálat, akivel évek óta küldtem az Anyák napi csokrokat, és most nem tudom, hogy az újjal hogy vagy megelégedve? Szép a csokor? Amália néni keze reszketni kezdett a telefonon, és csak annyit mondott:”Igen szép, köszönöm!” Csendben letette a telefont, és kezében a virággal elindult a váza helyett, a szemetesvödör felé. Könnyeivel küszködött, és visszament a szobájába, ahol lefeküdt, hogy kipihenje lelki fájdalmait.
Most tudta meg, hogy a lánya soha nem járt bent nála, hanem a virágküldő szolgálatra bízta ezt a feladatot. Soha nem volt rá ideje egyetlen napon sem, annyi év alatt.
Amália néni egész nap a szobájába feküdt az ágyon. Most sorstársai sem irigykedtek rá, hanem szíve fájdalmában osztoztak vele. És mindegyik öregnek az járt a fejében: „Szeretet vagy ajándék? Ő vajon melyiket választaná, mivel együtt a kettő itt az Otthonlakóknak nem jár!