Adattár

Az agyunkban megszámlálhatatlan tár hely van, amibe a történéseket, híreket, stb. tudunk rögzíteni. De nem mindegy mivel van tele!
Keresztyénként megfigyeltem, hogy vannak emberek, akik rendkívül sok felesleges dolgot tárolnak a fejükben, amire semmi szükségük sincsen. Mindenben benne vannak, nagyrészt okoskodnak, vagy részletes aprólékos formában mondanak el néhány perces eseményt. Örülnek, ha valakivel szóban állhatnak, hogy mennél jobban kitöltsék az idejüket, vagy hogy éppen szerepelhessenek. Számomra rendkívül idegesítő, és megterhelő, ha minden agysejtemet agyon akarom terhelni. Talán elővigyázatosságból, de vigyázok, hogy legyen üres tárhelyem.
Azt gondolom, hogy egy keresztyén ember, bölcsességet kapott az Úrtól, ami által tudja, hogy mit, és mennyit tároljon a fejében.
Elgondolom, milyen sok zavar lehet, ha a pletykától, a hírekig, a szakmai okoskodásokig, a napra kész hírekig, mindent bele raknánk, és csak ezután jönne, az Úr üzenetei, Igehelyek, Igehirdetés üzenete stb. Kell -e egy hívő embernek naprakészen lenni a politikában, a piaci árakban, a világi eseményekben? Mit gondoltok, jó az ha, minden zöldséget belerakunk a fontos helyekre??? Mig fiatal az ember, talán többre képes, de mikor öregszik, azt gondolom, hogy a legfontosabb azok az anyagoknak a begyűjtése, és megörökítése, amiből majd később is élne! Természetesen a minden napi életünkben előforduló dolgokat igen nagyon fontos helyre kell betárolni, de mindig vigyáznunk kell arra, hogy maradjon bőven hely üresen!!! Az üres fecsegés kifáraszt, betölti a helyet, és ha éppen akkor szól az Úr hozzám, hogyan rögzítem, ha minden helyet tele raktam, olyan eseménnyel, ami kár és szemét!
Emlékszem, egyszer egy olyan hírt hallottam, amit nem tudtam miben tároljak? Olyan érzelmi hatással volt rám, hogy nem tudtam beletenni semmibe! Ott maradt kívül, lebegett előttem, tudtam, hogy ennek nincs helye az én agyamban! Akkor úgy éreztem összeomlok. Azt hittem a szívem megreped! És ekkor az Úr kezét éreztem a szívem körül, Ő fogta, hogy a szívemnek ne legyen nagyobb fájdalma. Azóta sokszor megköszöntem az Úrnak, hogy akkor, és ott volt, mikor szükségem volt rá.
Isten egy csodálatos tároló helyet készített a körülöttünk történő dolgok befogadására, tárolására. Ez a mi agyunk. De adott bölcsességet is, hogy mi az, amit el kell tárolni, vagy van, amit el kell felejteni!
Legyen ez a tároló hely, minden keresztyén számára féltett Kincs! Ne a rossz emlékeket, a fájdalmakat, a gonosz dolgokat tároljuk benne, hanem a megbocsátást, a szeretet, egy szép történetet az Úrról, egy ölelést a másik testvér felé stb.
Isten az embert „igen jó”-nak teremtette (I Mózes 1:31) mindent apró gondoskodással, bölcs tudással szerkesztette egybe. Vigyázzunk a testünkre, hisz az nem a mienk, mert mi is az Úréi vagyunk! Testünk a Szent Lélek temploma, ezért hát érték kincs vagyunk számára!
A bölcsen megalkotott adattárban pedig bölcs megítéléssel csak olyan dolgokat tároljunk, ami Isten tetszésére vannak!