Boldog ember az, aki részesedhet az Úr Jézus szövetségének jegyeiben. A bor, Jézus vérét, a kenyér Jézus Krisztus testét jelképezi.
Ez egy szent esemény, ami történik azokban a percekben, amikor magunkhoz vesszük a jegyeket. Óriási kegyelem, hogy Jézus újra és újra megköti a szövetséget azokkal, akik hűséges tanítványai, akik vágynak az Ő közelségére és követik Őt.
Volt módom, igazán szent alkalmakon részt venni, ahol a szolgáló Jézus vérére, és a testére helyezte a hangsúlyt. A vér, ami értünk folyt ki, az védelmet nyújt az ember számára ma is, és a test, ami elszenvedte a sok bántalmazást, végül megöletett. A szolgáló idevonatkozó néhány soros verset olvasott fel, és hagyott egy kevés időt a bűnrendezésre. Mindenki tudta a komolyságát, és felelősségét annak, hogy az Úr teste csak úgy van megbecsülve, ha a bűn le van téve a kereszt lábához! Boldogság és öröm volt mindenkinek az arcán, mert Jézustól azt a megtiszteltetést kapta, hogy részese lehetett, a megújulásban a jegyek által. A Szent Szellem tüze szinte ott volt az imateremben. Nem képmutatás volt a köszöntés csókja a testvérek között. Tisztán, boldogan távoztak, és alig várták, hogy ismét részesei lehessenek a szövetségnek.
Ahogy közeledünk Jézus Krisztus visszajöveteléhez, nagyon is érezhető: „A szeretet meghidegül……..”-ahogy az Ige mondja.
Az alkalmak már nem tüzesek, és Jézus Krisztus szomorúan nézi, hogy ma is ugyan azt a jegyeket ajánlja fel, és nem boldogan veszik magukhoz a hívők. Pedig a véráldozat ugyan az, és a kifolyt vér, ma is ugyan olyan értékű, és mégis szomorúbbak a testvérek! Talán azért, mert a Szent Szellem helyett a sátán van jelen? A vádló! Aki minden testvéremet olyan bűnösnek kiált ki, hogy szegény azt sem tudja, hogy merjen e venni Úrvacsorát? Jézus kegyelemből adja, hogy megújuljunk, hogy megerősödjünk általa, a másik oldalról történik a vádlás. Mindez szomorúságot vált a testvérekben. Pedig az Ige azt mondja: „Mert ha magatokat ítélnétek meg, nem ítéltetnétek meg..”mindenkinek saját magának kellene rendezni az Úrral az eltévedt lépéseket. Csak a sátán a vádló!
Természetesen ezek az alkalmak is emlékezetesek lesznek, a testvérek számára, de ellenkezően, mert ezek fájdalmakat hordoznak.
Nem Jézus véráldozatának üzenete hangzik el a testvérek felé, hanem a vélt bűnök kiemelése. Nem a véren, a kegyelmen, az Örök élet szerzésen, van a hangsúly. Több idő van fordítva a bűnre, mint Jézus megváltására!
A napokban boldogan mesélte a testvérem, hogy Úrvacsorát vett, és ez a számára emlékezetes marad. Nem csak azért, mert megtisztult a jegyek által, és közelebb került az Úrhoz, hanem a szolgáló, aki feladta a jegyeket, az egy alázatos, ember volt. Igazán Krisztus tanítványa. Nem a bűnökre tett nagy hangsúlyt, hanem a vérre, ami védelmet nyújt számunkra. Elmesélte egy Bibliai történetet, amikor a kapufélfákat vérrel festették be, és ez védelmet nyújtott, halál angyalával szemben. És legyen ez a vér(bor) most mindenkinek a védelmére! –mondta.
Tehát nem a bűnös emberre, hanem a jegyeknek a fontosságára tette a hangsúlyt. Testvérem boldogan mesélte, és azt hiszem a szívében ez meg is maradt.
Szomorú levonatkoztatás az a tény, hogy Jézus Krisztus kereszthalála sokak számára nem azt jelenti, mint amit kellene. Az Úr azt mondja: „én nem vádolok senkit” lám nem így az ember.
Jézus tanítványai, nem tekintenek csak az Úrra! Az Úr értünk tett váltságművére! Az Úrvacsorai jegyek pedig a szívükben megújulást, megtisztulást, védelmet jelentenek. Kívánom, hogy legyen ez így minden keresztyén testvérem szívében! És mennél többen vegyünk részt olyan Úrvacsorai alkalmakon, ahol nem mi, hanem Jézus váltságműve legyen kiemelve. Az Ő vérének oltalma tudatosuljon mindenkiben!