Az unokámmal már egy ideje csak néha, a kerítésen keresztül látjuk egymást és nagyon szomorú a szívem emiatt.
A mai napon azonban az óvintézkedéseket betartva megpróbáltunk közelebbről is találkozni egymással. Megbeszéltük, hogy autóval átmegyünk Hajdúszoboszlóra és az utcán fogunk találkozni. Védőmaszkban voltunk, még kesztyűt is vettünk fel és úgy vártuk őket. Amikor kinyitottam a kocsiajtót az unokám gyorsan bepattant az ölembe. Én csak meglepődve néztem rá, erre nem voltam felkészülve, hiszen több mint egy éve távolról láttuk csak egymást. Mivel hideg is volt és a városban főleg ilyenkor kora tavasszal nem sok látnivaló volt, de miután megnéztünk egy repülőgép felszállást és a lányomék lemosták az autójukat, arra kértem az unokámat, hogy jöjjenek el hozzánk.
Boldogan azt válaszolta, hogy majd megbeszéli az édesanyjával. Végül is arra döntöttek, hogy eljönnek hozzánk. Természetesen betartottuk az előírt védelmi szabályokat.
Nálunk már ilyenkor tavasszal is sok látnivaló van. A gyermek nagyon jól érezte magát, majd mielőtt ebédelni kezdtünk volna, bementünk a fürdőszobába alaposan kezet mosni. Miközben segítettem neki beszappanozni a kezét, a kisfiú azt mondta nekem:
"Mama, szeretnék neked mondani valamit". - Mondjad kicsim -válaszoltam.
" Mama, én szeretlek téged!" - Én is szeretlek téged,- mondtam mosolyogva. Egy pillanat múlva újra megszólalt:
- Mama, én nagyon szeretlek téged!" - Én is nagyon szeretlek téged!"- mondtam kissé elcsukló hangon, szemeim megteltek könnyekkel és igyekeztem nem felfedni a család előtt, hogy elérzékenyültem.
"Szeretlek mama:" Milyen őszinte érzés kinyilatkoztatása ez, egy 4 éves gyerektől. SZERETLEK MAMA!
Talán ma még inkább megértettem, hogy milyen fontos helyen van a szívemben ez a cseppnyi gyermek szeretete!
Dózsa Lajosné