Két férfi beszélgetett az utcán, de hamarosan elég hangosra sikerül az eszmecsere. Ekkor az egyik ember figyelmeztette a másikat, hogy ne hangoskodjon, mert más is meghallja. Ez viszont olaj volt a tűzre, mert a hangoskodó felháborodott, és még inkább bizonygatta a saját igazát. Sőt el kezdett dicsekedni, hogy ő annak idején, milyen munkahelyeken dolgozott, kik voltak a barátai, és hogy milyen tisztelettel beszéltek vele stb. tehát azt akarta bizonygatni, hogy valamikor, ő is volt valaki.
Egyszer csak a deszkakerítés túloldalán megszólalt egy hang és azt kérdezte: „De most ki vagy? Nem az számít, hogy akkor régen ki voltál, kik voltak a barátaid, és hogyan tiszteltek, hanem az számít, hogy most ki vagy?
A csendesebb férfi kicsit megszégyellte magát, hogy részese lett egy ilyen kellemetlen helyzetnek, de a másikat egyáltalán nem zavarta. Néhány pillanat múlva ismét jött a kerítés mögül a hang és ezt mondta: "Istent majd nem az fogja érdekelni, hogy sok évvel ezelőtt te ki voltál, hanem az érdekli, hogy most ki vagy? Egy megtért keresztyén, vagy pedig egy Isten nélküli ember, aki a sátánt szolgálja? Akkor majd csak ez az egy kérdés fog felmerülni. És amikor váratlanul haza hív az Úr, nagyon meg fogsz lepődni.
Ezután csend lett. A két férfi csak állt, néztek egymásra, és már el is feledték az iménti hangoskodást.
Ekkor hirtelen kinyílt a kapu, és kilépett rajta egy középkorú férfi, aki kezet nyújtva bemutatkozott mind a kettőjüknek. Nem dicsekedett vele, hogy lelkipásztor, de néhány mondata után erre lehetett következtetni. A két férfi, zavartan nézett a földre, majd szép lassan feloldódtak, és szemébe mertek nézni a tiszteletesnek. Ő viszont nem jött zavarba, hanem meghívta mind a kettőjüket a vasárnapi Istentiszteletre. Elfogadták a meghívást, majd elköszöntek és csendesen tovább mentek az úton.
Nem lehet kérdés, hogy vasárnap elmentek - e az Istentiszteletre vagy nem, mert a lelkész olyan szeretettel invitálta őket, hogy valószínű nem tudtak nemet mondani.
Az is valószínű, hogy a lelkésznek önmaga által sikerült bemutatni azt az embert, aki nem dicsekszik múltjával, de még a jelenével sem. Önmaga mutatta be azt, hogy most ő ki? Mert a külső, a viselkedés, az önmagáért beszél.
Te elgondolkodtál - e már azon, hogy te most, a jelenben ki vagy? Mert nem a múlt számít, hanem a jelen! A jelenben kié vagy? Kinek szolgálsz, az Úrnak - e, vagy a sátánnak? Hisz az embernek bármilyen titulusa is volt régen, Istennél az nem számít! Tedd félre a múltat, és a jelent tedd értékállóvá, hogy örök életed legyen!