Régi hagyomány, hogy minden év május első vasárnapján Anyák napját ünnepelnek az emberek. Ilyenkor a gyermekek néhány szál virággal felköszöntik az Édesanyjukat, mellyel szeretnék kifejezni a szeretetüket. Ilyenkor nincs harag a szívekben, nincs visszaemlékezés, hogy szavakkal ki, kit bántott meg, hiszen ezen a napon a rosszra nem szabad emlékezni!

Milyen szép is, akinek családja van, és időnként ráébred arra, hogy az eltelt évek alatt, észre sem vette, mennyi nehézség árán sikerült a gyermeket, vagy gyermekeket felnevelni. Ráadásul egy anya, soha nem vár érte semmit!

Sok gyermek, miután felnő, családot alapít, ám akkor sem felejtkezik el az édesanyáról. Szívükben gyakran haza vágynak, jó az otthoni környezetet újra látni, érezni, néha segíteni otthon vagy csak egyáltalán haza menni, mert felnőttként is hiányzik az édesanyjuk.

Néha van erre ellenpélda is, ezt azonban nem lehet tudni mi váltotta ki, munkahely, lakás, külföldi élet, vagy csak annyi, hogy nem hiányzik nekik az édesanyjuk.

Eszembe jutott egy történet, ami mindig könnyet csalt a szemembe, valahányszor elolvastam:

Egy idős asszonyt, a lánya beadott az Idősek Otthonába, mert nagyon elfoglalt volt a munkahelye miatt. Még látogatni sem járt be hozzá, hanem minden évben egyszer az Anyák napján a virágküldő szolgálattal küldött egy csokor virágot. A szobatársai néha példálóztak előtte, de az asszony nem szólt semmit.

Egyszer az Otthon dolgozói megsajnálták Amália nénit, ugyanis így hívták az asszonyt, és összebeszéltek, hogy amikor a virágcsokor megérkezik, akkor azt fogják mondani, hogy itt járt a lánya, hozott egy szép csokor virágot, de Amália néni éppen aludt. Így is történt, és évről évre ezt mondták a szegény asszonynak, akinek a szobatársai már irigykedni kezdtek rá.

Egyszer azonban Amália néni elhatározta, hogy nem fog elaludni Anyák napján, hogy találkozhasson a lányával. Már kora hajnalban felébredt a nagy izgalomtól, és vigyázott, hogy vissza ne aludjon. Azonban a várakozásban mégis elálmosodott, és akarata ellenére újra elaludt. Mire felébredt, jöttek a gondozók, és hozták a gyönyörű csokor virágot, ez talán még szebb is volt, mint az eddigiek. Nagy örömmel elkezdték mondani a megszokott szöveget. Amália néni viszont nagyon szomorú volt, mert mindenképpen találkozni szeretett volna a lányával.

Aztán hirtelen megcsörrent a telefon, és az asszonyt a telefonhoz hívták. A vonal másik végén a lánya jelentkezett be és azt kérdezte: Szia Anyu! Megkaptad a csokor virágot? Kicsit ideges voltam, mert megszűnt az a virágküldő szolgálat, amellyel évek óta küldtem neked a csokrokat, ez egy másik, és kíváncsi voltam, hogy időbe megérkezett - e? Az asszony csak annyit mondott: Köszönöm, időben megérkezett. Letette a telefont, és az asztalon lévő vázából kivette a virágot, aztán a kukába dobta.

A csokor virág pedig ott hevert a kuka alján, ami örömet nem okozott, de annál nagyobb bánatot.

Igen, vannak ilyenféle helyzetek is egy családban, amelyek mély fájdalmat okozhatnak az édesanyának!

Kedves Édesanyák! Ti akiknek nem virágküldő szolgálat által nyújtják át ma a virágot, hanem élő szeretet által, örüljetek, és tegyétek boldoggá azokat is, akik nagy izgalommal készültek felköszönteni Titeket ezen a szép napon! Ők valószínű nem csak ma gondolnak rátok szeretettel, hanem az év minden napján! Legyetek áldottak, Ti Édesanyák!