Emlékszem, a David Wilkerson könyvében olvastam: „ Utolsó figyelmeztetés Amerikának” című felhívást.
És elgondolkozom azon, hogy vajon naponta hány és hány figyelmeztetést kapunk Istentől, ami nekünk embereknek szól! Miért nem halljuk, látjuk meg, és miért nem hisszük el, hogy mind ez, ami megmentésünk miatt van.
Eszembe jutott, hogy néhány évvel ezelőtt hallhattunk egy tragédia hírét, ami Nyíregyházán történt. Sajnálatos módon, bemerítkezés közben ért áramütés egy lelkipásztort, aki ennek következtében meghalt. Mély megdöbbenés ült ki a hívők és a hitetlenek arcán, mert mindenki kereste a miértre a választ.
Nem nyilvánítottak véleményt, mert legtöbbjük a sajnálkozással volt elfoglalva, mások a mikrofon műszaki állapotát kutatták, megint mások nem találtak magyarázatot rá. Nem merték a pásztor esetleges titkos bűneit kutatni, hiszen illetlenség lett volna, ezért inkább hallgattak. „Egy idő után, úgyis elfelejtődik az egész” – gondolták!
Kedves Testvéreim! E látványos tragédia mindenkit megrázott, de nem gondol senki arra, hogy nem -e Istentől való figyelmeztetés volt mindez?
Wilkerson, a gyötrődés című tanításában sírva kérdezi: „ Hová lettek a gyötrődések a bűneink felett?” Nincsenek! Nem érzik a hívők a bűneiket, mert azt gondolják, hogy Jézus meghalt, megváltott minket és ezzel le is van tudva! Mind azt, amit naponta elkövetünk, el is mehetünk mellette, hiszen Jézus a bűneink miatt kifizette az árat.
Sajnálatos ez a hozzáállás, mert ez csak egy része, Ő igen megtette, amit értünk vállalt, de most már rajtunk a sor!
Jézus meghalt a bűneink miatt, de nekünk naponta fel kell ismerni, megvallani, bocsánatot kérni, és elhagyni a bűneinket! Ha viszont nem ezt tesszük, hanem a kifizetett árra gondolunk, akkor előbb utóbb olyan mélyen leszünk a bűnben, hogy ki sem látszunk belőle!
Mi megtért emberek a hitetlen embereket próbáljuk az Úrhoz vinni, sőt néha meg is rójuk őket a hitetlenségük miatt, de ki figyelmezteti a szolgálókat, akik a Mennybe szóló biztos belépőjüket szorongatják a kezükben, és legtöbbször olyan biztonsággal, mintha rájuk a bűnmegvallás nem is vonatkozna!
Pedig lehetséges, hogy ez az Isten által adott figyelmeztetés is, a szolgálóknak és a hívőknek szólt. Épp egy ilyen ünnepi alkalomkor, egy lelkipásztor halála talán nagyobb figyelmet válthat ki azok számára, akiknek szól!
Mert nem tudhatjuk, hogy mikor kit használ fel az Úr, hogy üzenjen általa. Most talán ezt a pásztort használta fel arra, hogy mások okuljanak belőle.
Testvéreim! Titulussal nem lehet a Mennybe kerülni. Bármilyen nagy szolgáló vagy is a gyülekezetben, neked is le kell térdepelned Isten előtt, és megharcolni a Mennybe való bejutásért. Nincs egyetlen hívőnek, de még szolgálónak sem a Mennyben az örök élete, csak, ha valóban megéli mind azt, amit Jézus elvár tőle!
Láthatjuk, hogy Istennek nem a hely, a szolgáló, az alkalom számít, hanem az, hogy megmentse a még a földön élő embereket!
Mivel és kivel üzenjen?
Emlékeztek a gazdag Lázár történetére? Lázár Ábrahám kebelén nyugszik, a gazdag ember pedig a pokolban gyötrődik. És azt mondta: „Atyám Ábrahám! Könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujja hegyét a vízbe, és hűtse meg az én nyelvemet, mert gyötrődöm a lángokban!”
Ábrahám megfelelt a gazdag embernek, hogy ő már javait a földön elvette.
Azonban a gazdag ember újra szólt: „Kérlek, azért bocsásd el őt az én Atyám házához, mert van öt testvérem, hogy bizonyságot tegyen nekik, hogy ők is ide, a gyötrelem helyére ne jussanak!”
„ Monda néki Ábrahám: Van Mózesük, és Prófétájuk, hallgassák azokat!”
Amaz pedig monda: Nem úgy Atyám Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, megtérnek.”
Ő pedig monda néki: „Ha Mózesre és a Prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad!
Igen, sajnos a mai keresztyén világra jellemző ez a hozzáállás, mert nem veszik eléggé komolyan Isten figyelmeztetését. Nincsen Mózesük, és nincsenek Prófétáik.
Miért? Mert talán nem azt hallanák meg, amit szeretnének hallani.
Pedig az Úr visszajövetele közel van, és nagyon sok ember hitetlenként él, sok hívő két úton jár, és nagyon kevesen vannak azok, akik meg is teszik, amit az Úr kér tőlük.
Az említett tragédiát vegyük komolyan! Látjuk, hogy nem a templom, sem a lelkipásztor, sem a legszentebb alkalom, nem tud védelmet nyújtani az ember számára, csak egyedül Jézus Krisztus! Vegyük figyelmeztetésnek, amit az Úr ad számunkra, azért, hogy felrázzon bennünket a nagy magabiztosságunkból! Mi keresztyének, ne azon töprengjünk, hogy ki volt a hibás a tragédia létrejötte miatt, hanem arra tekintsünk, hogy az Úr kemény megrázó helyzetet választott, hogy te és én felkapjuk a fejünket!
Miattam, és miattad történt, mert az Úr fel akar bennünket ébreszteni, hogy van rendeznivalónk Vele!
„HOVA LETTEK A GYÖTRŐDÉSEK A BŰNEINK FELETT?” –Kérdezi Wilkerson.
Végezetül: Testvérek, naponta van rendezni valónk az Úrral, hiszen, mint tudjuk, hogy titulussal nem lehet a Mennybe kerülni!