Azt mondja az Úr Jézus: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok! A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok! Ahol a kincsed, ott a szíved is.” (Máté 6:19-21)

Ez az Ige jutott az eszembe, amikor a halottak napja közeledtével én is kivittem a szüleim sírjára a virágcsokrot. Ez egy hagyomány, hisz egész évben ott találhatók a halottak helyükön, de pontosan egy napot tűzték ki a halottakról való megemlékezésre. Ma ez egy kereskedelmi fogás. Mikor végignéztem a temető sírjai között, alig volt olyan hely, ahol ne domborodnának a sírkövek. Ám nem az olcsó, hanem a gazdag díszítésű márvány sírkövek.

A szegény emberek, újabban a halottaikat elhamvasztatják az urnát felteszik a szekrény tetejére, mint egy díszt és még a végtisztességet sem adják meg neki. Nem mindenki tervezte így, de a temetési kellékek és ceremóniák olyan drágák, hogy nem engedi meg a szűkös anyagi helyzetük.

Megdöbbenve tapasztaltam, hogy egyik ismerősöm, aki férjével együtt még él, de a sírkövet elkészítették maguknak. Elmosolyodtam rajta! Nem tudni milyen elgondolásból? Hogy lássa életében, hogy néz ki saját sírköve? Vagy majd a gyerekei nem készíttetnek számukra? Vagy nem tudni, de egy biztos, be akarták magukat biztosítani, hogy haláluk után ne szégyenkezzenek a többiek előtt, ha esetleg nem lenne.

Elgondolkoztam azon, hogy ezek az emberek milyen belenyugvással vannak a lelkük állapota felől. Nincs kérdés bennük, hogy a lelkük hova kerül? A test, ahogy az Ige mondja: „porból vétetett, és porrá lészen”,  milyen fontos szerepet tölt be náluk. A testnek készítettnek egy drága emlékművet, hogy lássák az emberek. Ez a világ! A testi dolgokkal foglalkoznak, és nem a lelki dolgokkal. Azt mondja az Ige: „Aki testtől születik test az, aki lélektől születik lélek az”

Ezek az emberek annyira a sátán gyermekei, hogy nem félnek még az örök gyötrelemtől sem. Ennyire becsapta őket a sátán! Ismerősként várja őket, csak a meglepetés ott lesz, hogy nem békességben, megnyugvásban fognak örök időkig ott élni, hanem örök gyötrelemben, kínok között. Talán ott eszükbe jut, hogy mennyire be lettek csapva! Talán ott még felkiáltanának Jézusnak, hogy most már elhiszik azt, amit egyszer kinevettek. Akkor már nincs lehetőség semmire! Ez a földi élet az, ami által eldől, hova kerül az ember lelke. Az örök életre, vagy az örök kárhozatra. Még most van lehetőség jól dönteni az életünk felől! Tegye meg, aki még nem tette!!!