A keresztyén embereknek ma még nehezebb a keskeny úton járni, mint valaha. Gondolom, ezt mindannyian tudjuk. A világ kínálatai magával sodorják még azt is, aki talán végleg döntött az Úr mellett.

Van viszont egy bevált jó tanácsom: Ha a keskeny úton jártok az Úrral, akkor biztos, hogy a próbákat és a kísértéseket sikeresen kivéditek! Kik azok, akiket könnyen elsodor a világ? Azok, akik itt is, és ott is vannak. Tehát nem teljesen a széles úton, de nem is a keskeny úton járnak. És ilyen ember nagyon sok van, a gyülekezetekben is! Megtértek, sőt bemerítkeztek, és ugyanúgy élik az életüket, mint az előtt. Világi barátokkal, Istentelen családtagokkal szoros kapcsolatban. Eljárnak ártatlannak mondott rendezvényekre, melyek számukra is szórakoztatóak, és vasárnap újra eljönnek a gyülekezetbe. Ez a mai keresztyén ember legtöbbjének a hibája, de ez az a téma, amiről nem szabad beszélni. A baj az is, hogy nem mernek szólni a gyülekezetvezetők sem, mert akkor megharagszanak, és elmennek az emberek.

Van egy missziós gyülekezet, ahol több mint 2 éve jár ki a szolgáló csoport, és a szívükben még döntést nem tudtak hozni. Nem mintha nem akarnák az Istent az életükben, hanem nem tudnak, de talán nem is akarnak elszakadni a világ bűneitől még. De ha nem most, akkor mikor? Nem tudjuk, hogy mikor hív haza az Úr, és akkor hogyan számolunk el magunkkal?

Jézus csak két útról beszélt! A keskeny és a széles útról. Miért akarunk mi magunknak harmadik utat csinálni? Miért nem hisszük már végre el, hogy amit a Bibliában olvasunk, az mind igaz! Miért nem hisszük el Jézus szavait: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön…. (Máté 6:19)

„Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága az, és a szemek kívánság, és az élet kérkedése. Nem az Atyától van, hanem a világtól. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké! (I. János 15-)

Tudjunk hát jó döntést hozni az életünk felől! Mert a másik Ige így szól: „Aki nem eszi az én testemet, és nem issza az én véremet nincs is abban az élet.” Tehát kell, hogy gyülekezetté váljunk, és kell, hogy Úrvacsorát vegyünk, hogy élet legyen bennünk.

Ne keressetek más utat, mert ha lett volna, ami a Mennybe vezet, azt megmondta volna Jézus! Fogadjuk el az útjelzőtáblákat, a korlátokat, amit az Úr állított fel a mi védelmünkre! Haladjunk a keskeny úton, mert ezt mutatta meg az Úr nekünk! Egyetlen keskeny út vezet csak Ő hozzá, ezen haladjunk minden napon!