„ Aki a kicsin hű, ……
Ezt mondja az Ige.
Egyik ismerős testvérnőm főiskolát végzett, de a színötös végzettség ellenére, mégsem tudott elhelyezkedni a szakterületén, hanem egy olyan munkába dolgozott, ahol a bére is kicsi volt. Ma sajnos ezt is el kell fogadni, „nagy úr a pénz”! Szomorúan, de magát mindig biztatva kezdte minden napját. És az egyik nap bejelentette a főnöke, hogy nem tudja tovább alkalmazni, mert ráfizetéses a cége. Először úgy érezte, hogy megszűnt körülötte minden, majd egy idő után felfogta és feldolgozta, hogy Isten ezt sokkal jobban tudja, és látja. Elkezdett munkahelyet keresgélni, ami nem is volt könnyű. Természetesen először a Munkaügyi Központtal kezdett, ahol voltaképpen nem volt megalázva, ismerős ügyintézők kedvesen fogadták. Mindennek ellenére volt az a fájdalom, ami a munkahelye elvesztése miatt érzett. Aztán ismerős által jött egy lehetőség, ami bár nagyon jó, azonban nem ad teret az ő emberközpontúságának, de tenni kell a pénzért, mert száz más foglalja el a helyet, ha ő visszautasítja.
Emberszeretete továbbra is reményt táplál, hogy egyszer olyan helyen dolgozik, amit szeret, ahol tehet az emberekért. Ahol nem a számítógép világában kell a hasznos idejét eltölteni, hanem kint az emberek között. A kicsi pénz után, egy kicsivel több lett, talán az élettelen után élő következik. Bízunk Istenben, hogy „Aki a kicsin hű, arra több bízatik. ”