A napokban elmentem a boltba, és útközben találkoztam egy régi ismerősömmel. Mosolyogva köszöntöttük egymást, és mint ilyenkor szokás, érdeklődtem a hogyléte felől. Kicsit szomorú hangulatban volt, mert elpanaszolta, hogy sokat van egyedül és ez nagyon rossz hatással van rá. Biztattam, hogy menjen emberek közé, és akkor leköti a figyelmét, de rögtön visszakérdezett: Hova menjek? Gyere minden nap el otthonról, sétálgass egy kicsit, menjél gyülekezetbe, templomba, vagy ha oda nem akarsz, menjél az asszony klubba, hogy egyedül ne legyél! – adtam neki a tanácsot.
És ekkor megragadtam az alkalmat, hogy megkérdeztem tőle: Hiszel te Istenben? Hiszel -e Jézus Krisztus megváltásában? Az ismerősöm nem lepődött meg a kérdésen, és azonnal válaszolt rá. „Valamikor eljártam a templomba, de mikor meghalt a férjem, eltávolodtam Istentől. Jó ember volt, szerette a családját, akkor miért történt?” - Lehet, hogy nagyon jó ember volt, csak nem volt Isten védelme alatt, nem volt Isten gyermeke- mondtam neki.
Ő idegesen közbe szólt: Hát mindenki Isten gyermeke, vagy nem?          - Isten megteremtette az embert - kezdtem a magyarázatba,- de aki nem követi Őt, az nem lehet az Isten gyermeke. Ugyanis, ha én szeretem az Istent, akkor követem Őt, és igyekszek kedvében járni. Gyülekezetbe megyek, megkeresztelkedek, Úrvacsorát veszek, vágyok testvéri közösségbe, imádkozó életet élek, célom, hogy újjászülessek.
Kedves ismerősöm hallgatta, de mivel nem sokat értett belőle, megszakította beszédemet, és azt mondta: Tudod, mit mondok én neked? Azt mondta valaki a Tv-ben, hogy nem szabad sem a vallásba, sem a politikába belemerülni.
Nem akarok vallásos lenni. –fejezte be a határozott mondandóját, amivel úgy gondolta, kielégítő választ adott nekem. Ez viszont nem sikerült neki, mert így folytattam tovább: Én sem akarok vallásos lenni, de akarok az Úrhoz tartozni, jól ismerni Őt, követni Őt...
Lehet, hogy holnap, ha találkozunk, már nem is fogsz rám nézni, e beszélgetés után, de Isten akkor hűséggel mellettem fog lenni. Megfogtam a kezét, ő is megszorította az én kezemet, és megpróbáltunk elválni szeretetben.

Azóta többször visszagondoltam e beszélgetésre, és néhány Ige jutott az eszembe, ami a hitetlenségre utal:   Ap. csel. 28:27 „Mert megkövéredett e népnek a szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják, hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket”

Róma 11:8 „ A mint meg van írva, : Az Isten kábultság lelkét adta nekik, szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e napig”

Máté 13: 14 „ És beteljesedék rajtok Ézsaiás jövendölése, amely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek, és látván lássatok, és ne ismerjetek”

János 12:40 „ Azért, nem hihetnek vala, mert ismét monda Ézsaiás: Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívüket, hogy szemeikkel ne lássanak, és szíveikkel ne értsenek és meg ne térjenek és meg ne gyógyítsam őket”

Ugye Te nem akarsz homályosan látni, hanem a Szent Szellem által azt a valódi igazságot, amit az Úr megenged neked. Ámen