A teremtésről szóló történet akkor lett teljessé, mikor Isten a világmindenség és a férfiú után a nőt is megteremtette. A nő, az édesanya nélkül, hiába lenne olyan ragyogóan tündöklő a nap, sokszínű csodás a természet, mert a fényekből hiányozna a derűs melegség, és az életből az emberi szépség, hiányozna a család, és vele együtt a gyermekkacagás.
Édesanyák! Most ezeket, a gondolatokat nem csak ez a nap mondatja el a gyermekeitekkel, hanem ezek bennünk vannak, amióta tudjuk, hogy élünk, amióta ki tudjuk mondani ezt a lágy dallamú szót: Édesanyám!
Isten után mindent nekik köszönhetünk, mert ők tették életünket teljessé! Olyan jó most mindezt elmondani, s talán többször kellene ezt elmondani, hogy életetek szürke napjait szebbé és boldogabbá tegyük. De higgyétek el, így érezzük mi ezt minden nap, mert így kell éreznünk, még ha ez nem is jut mindig kifejezésre. Tudjuk, hogy ezt nem várjátok el állandóan.
Viszont elvárjátok joggal a figyelmességet, megértést, segítőkészséget. Ezt szeretnénk mi gyermekek a minden nap gyakorlatává tenni.
Szeretnénk úgy ünnepelni, hogy ígéretet teszünk nektek, átvállalunk a ti terheitekből, hogy érezzétek meg a gyermekek megbecsülését. Hadd legyen több mosoly az arcotokon, amely szépíti az életeteket.
Ennél szebben, emberi módon nem is lehetne ünnepelni az Anyák Napját!
És tudjuk, hogy ti ennél többet nem is vártok tőlünk. Isten áldjon meg Jó Anyám!

Hűséges Anyám

Fejemre tette két kezét, Szemembe nézett két szeme, Felejthetetlen lett nekem, Nyílt tekintete.
Csak azt nem értem, jó Anyám,
Hűsége honnan vett erőt?
Hogy annyi gond és szenvedés,
Meg nem törte őt?

Kezében mindig munka volt,
Beteggé hányszor tette az.
S hálát nem várva boldogan,
Lett ő az áldozat.

De láttam olykor csendesen,
Ha összetette két kezét,
Imává nőtt sóhajából,
Felnevelt hitét.

Ma érte kérlek , Óh Uram,
Hogy áldd meg most gazdagon!
Mert hűséges az én Anyám?
Hűséges nagyon!


Az írások: 1990. 05. Örömhír keresztyén újságból idézve