Egy 4-5 éves fiúcska egy óvatlan pillanatban hozzájutott egy orvosságos üveghez, ami egy nagyon erős altatót tartalmazott. Mikor az édesanya meglátta, mit tett a kisfia, orvost hívatott, aki megállapította, hogy nagy a baj. Azt mondta: Ha a gyermeket sikerül 48 órán keresztül ébren tartani, akkor életben marad, ha nem, akkor örökre elalszik.
Az édesanya mindent kitalált, hogy ébren tartsa a fiát. Először játszott vele. Mikor a játékszerek kiestek a félig alvó gyerek kezéből a vízvezetékhez ment, és hideg vízzel pacskolta. A gyermek teljesen felébredt. Ezt gyakorolta teljes 24 óráig. Majd kivitte a hideg levegőre, bár a kicsi a fáradtságtól, és álmosságtól alig látott, mégis futni és szaladgálnia kellett neki, hogy ébren maradjon. Ezzel eltelt néhány óra, de még az éjjel hátra volt.
Az édesanya kétségbeesve látta, hogy minden gyötrődése hiábavaló… ha a gyermek mégis el akart aludni, elkezdte csipkedni, először enyhébben, majd egyre erőteljesebben verni a kisfiút. A gyermek nem értette az anyja viselkedését, keservesen sírt, az anya szíve majd meghasadt, de csak ütötte. Ez volt az egyetlen módszer, amivel ébren tudta tartani a gyermekét, s elérkezett az utolsó óra, a gyermek ébren volt, bár már sírni sem tudott, csak nyöszörgött. A halálos méreg elvesztette a hatását, a gyermek megmenekült. Mindketten behunyták a szemeiket, és majd egy napig aludtak.
Ez a történet valóban megtörtént, az anya barátnője mesélte el!

Vajon, aki ezt a történetet olvassa, nem gondol az anya szereteténél nagyobb erőre? Akit az Isten szeret, azt megfenyíti. Sokszor keményen, látszólag irgalmatlanul. Az egyik csapás a másikat éri, és porig sújtja az embert. És mint ez a fiúcska is csak nézte a szerető édesanyját, és nem értette, hogy miért veri őt kegyetlenül, úgy néz sokszor a csapásokkal sújtott ember az égre és kérdi: Miért Uram, miért? És ennek így kell lenni, habár még a szenvedő ember nem érti, és nem kap rá feleletet, de egykor megtudja, hogy javára, örökkétartó üdvére tette a Mindenható, mert szereti őt.
Ne zúgolódjunk, és ne lázadozzunk, ha a bajok és nyomorúságok érnek, mert ezek előfeltételei sokszor a bőséges áldásnak!!!