Néha előre nem is tudjuk, hogy az Úrnak milyen fontos szolgálatot végzünk, csak később a Szent Szellem által vagyunk képesek felfogni cselekedetünk fontosságát.
Egy erről szóló bizonyságot szeretnék megosztani veletek:
Már megszoktam, hogy a nyári nagy meleg miatt, igyekszek a reggeli órákban elintézni ügyes-bajos dolgaimat, és ezen a napon is így történt. Elindultam a gyógyszertárba, boltba stb.
Mikor a gyógyszertárból kijöttem, találkoztam egy testvéremmel, aki egy másik Egyházhoz tartozik, de Hitük megáll a Bibliai igazságban!
Beszélgetést kezdeményeztem vele, és megtudtam tőle, hogy nem járnak el a nagy gyülekezetbe a közeli városba, hanem egy házi csoport működik náluk. A szolgáló kéthetente tartja meg az Istentiszteletet otthon a házuknál.
Örültem neki, hogy a testvérem talált egy közösséget, ahol jól érzi magát, és megélheti a keresztyén életét. Felbuzdulva beszélgettünk az Úr dolgairól, és mind a ketten bizonyságokkal támasztottuk alá, hogy egyedüli mentsvárunk az Úr! Nagyon jó volt a testvérnővel beszélgetni, szinte röpültek a percek, aztán megkérdeztem tőle: Mond, és havonta szoktatok Úrvacsorát venni? „Nem” - volt rá az egyhangú, tárgyilagos válasz. De miért nem mondjátok a szolgálónak, hogy hozzon Útvacsorát? -kérdeztem tőle. „Nem tudom, a szolgálónak jobban kellene tudnia ezt”- válaszolta a testvérnő.
Én nagyon megdöbbentem ennek hallatán, mert eszembe jutott rögtön az Ige: „Monda azért Jézus nékik: Bizony, bizony mondom néktek, ha nem eszitek az ember Fiának testét, és nem isszátok az Ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt, az utolsó napon”
János 6:53 - 54 Ezt az Igét, hangosan elmondtam a testvéremnek, és megkérdeztem tőle: Nem ismerted, ezt az Igét ? De igen,- válaszolta. Ekkor szemmel láthatóan kitisztult benne a kép, és nagyon örült az Úrvacsorai vétel lehetőségének. Pillanatok alatt lett gondolata, hogy milyen módon juthatnak az Úrvacsorához. Mintha valami bezárt ajtóba illesztettem volna bele a kulcsot, ami szépen kinyílott! Jó volt látni az örömöt az arcán, és az egész lénye megkönnyebbült.
Mielőtt elköszöntünk, határozottan kijelentette, hogy nekünk találkozni kellett, hogy az Úr felhívja figyelmét általam az Úrvacsora fontosságára.
Én is meg voltam bizonyosodva arról, hogy ezt a találkozót az Úr szervezte meg. Ez a találkozás, engedelmességet várt tőlünk, hogy az Úr terve valóra váljon.
Nagyon örültem annak, hogy nem csak szolgálatot végeztem, de én magam is feltöltődhettem Szent Szellem által. Olyan jó volt beszélgetni a Testvérnővel, mert nem e világi dolgokat újságoltunk egymásnak, hanem az Úr dolgairól beszélgettünk. És ha a földön ilyen örömet élhetünk át az Úrról való bizonyságunk által, milyen lesz a Menyben majd, ahol örök imádat és dicsőítés lesz!!!
Miután elköszöntem a Testvérnőtől, alig mentem 100 m-re, találkoztam egy másik testvérnővel, akinek boldogan meséltem el a történteket. Ő is örült, és viszonzásul bizonyságot tett arról, hogy a főnöknője érdeklődik Isten iránt. Gyakran megkérdezi, hogy milyen volt az Istentisztelet, miről beszélt a tiszteletes? Sőt a főnökasszonya bizalmasan elmondta azt is neki, hogy amikor városon vannak, el szoktak menni a templomba.
Nos, most rajtad a sor testvérem, hogy beavasd a főnökasszonyodat abba a fontos ismeretbe, amit tudnia kell!- mondtam a testvéremnek. Ugyanis nem elég, ha valaki elmegy a templomba, és nem elég, ha csak hiszeget! Az ördög is hisz, hogy van Isten, sőt fél is tőle. Nagyon fontos, az Úr elvárásait teljesíteni, amibe többek között az Úrvacsora is bele tartozik. Majd rámutattam a fenti Igére. A testvérnőnk egy pillanatra elgondolkodott, és alátámasztotta az igazamat, és megígérte, hogy legközelebb, mikor alkalma lesz ilyen beszélgetésre, felvilágosítja a főnökasszonyát az Úrvacsora fontosságáról. Teljesen világossá vált előttem, az Úr terve volt, hogy találkozzunk, és átadhassam az Ő üzenetét.
Olyan jó volt átélni, közvetlen megtapasztalni, hogy átadhattam egy csomagot a testvéreim számára, amit az Úr csomagolt azzal a céllal, hogy testvéreim tökéletesedjenek, és végezzék tovább másokban is ezt a munkát.
Megtapasztalni, hogy azt, amit én tudok, nem biztos, hogy más is tudja, de fontos lenne a teljes keresztyén élet megéléséhez! Mint a fenti Ige is mondja: Nincs abban élet, aki nem vesz Úrvacsorát!
Testvérem! A te számodra mit jelent az Úrvacsora? Érzed e a hiányát, amikor betegség, vagy más ok miatt nem tudod gyakorolni az Úrvacsorai közösséget? Érzed e annak fontosságát, hogy magadhoz vedd az Úr Jézus testét és vérét? Azokat a jegyeket, ami által megújítja a szövetséget veled az Úr! Akarod e ezt a szövetséget véle?