Mint ahogy a hívő emberek szokták mondani, „Bizonyságok fellegei vesznek bennünket körül” és ezt én magam is gyakran megtapasztalom.
A következő bizonyságomat szeretném veletek megosztani, mert lehet, hogy valakinek épp most van szüksége erre a bátorításra:
Ezen a napon a hosszú járványos időszak miatti kimerülés jelei nagyon érezhetőek voltak rajtam, ezért ebéd után lefeküdtem egy kicsit. Mivel azonban nem tudtam elaludni és közben eszembe jutott, hogy ebben az időben szokott lenni a rádióban a vallási félóra, így hát kinyitottam a rádiót. A Református Egyház Istentiszteletének a közvetítése volt éppen és már a vége felé járt. Akkor még nem tudtam miért, de úgy döntöttem, hogy rögzítem a műsort a telefonomon, egy hangfelvételen.
A figyelmemet teljesen magával ragadta a Tóth Viktória lelkésznő Igei bizonysága, melyben az alap Igevers ez volt: „Mert csak én tudom mi a tervem veletek, így szól az Úr. Jólétet és nem romlást tervezek, jólétet és reményteljes jövőt, amit nektek szánok. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak titeket. Jeremiás 29:11-12
Mialatt hallgattam a bizonyságot, végig azt éreztem, hogy az Úr ezzel az Igével és bizonysággal üzen nekem, hogy felfedje előttem az Ő tervét. Az Úr látta, hogy meg vagyok gyengülve, ki vagyok merülve, és bátorításnak elém hozta a lelkésznő bizonyságát, aki szintén nagy aggodalomnak nézett elébe, mikor a nagy esőzések meggyengítették a hegyoldalt és kertek, épületek csúsztak le. Mivel a község temploma is a hegyoldalra lett építve, félő volt, hogy az is megcsúszik. Erre az aggodalomra kapta a lelkésznő négyszer egymás után a Jeremiás 29-ben olvasható Igét. Máskor is kapta már, de így egymás után négyszer még nem, és ezért nem hagyhatta figyelmen kívül. Érezte, hogy ez az Ige személyesen neki szól.
Így hallgattam ezt a néhány perces bizonyságot és a szemeim könnyektől áztak. Eközben tudtam, hogy nem a véletlen műve volt az, hogy éppen erre a 10 percre indított az Úr, hogy menjek be pihenni a szobámba. Nem véletlenül történt az sem, hogy nem jött a szemeimre álom, de emlékeztetett rá, hogy nyissam ki a rádiót! Mert üzenni akart nekem az Úr, az Ige, és a bizonyság által. Szívem teljeségével éreztem, hogy az Úr így akart megvigasztalni engem. Legyen áldott érte!
Később a lányom hívott telefonon, ő is kissé szomorkás hangulatban volt, ugyanis a fennálló helyzet mindenkire hatással van. Elmondtam neki a bizonyságomat és nagyon örültem, hiszen az sem volt véletlen, hogy rögzítettem a hangfelvételt. Mondtam neki, hogy átküldöm a hanganyagot, hogy hallgassa meg ő is.
És így is történt. Később mikor visszahívott, nagyon hálás volt, hogy a benne lévő bizonytalanságot az Ige és a lelkésznő bizonysága teljesen feloldotta.
Isten Igéje hatalmas áldás mindannyiunk számára!
Amint a bizonyságom által láthattátok, mindhármunk szívéhez szólt az Úr. Talán most is, akik e sorokat olvassátok, lehetséges, hogy hozzátok is szólni akar az Úr az Ő Igéje által. Legyünk mindig nyitottak az Ige befogadására, hogy az Úr elvégezze bennünk azt, amit tervezett az életünkben! Ámen!
Dózsa Lajosné