Talán ti is jártatok már úgy, hogy véletlenül elraktatok valamit és hiába is kerestétek nem találtátok meg. Persze emberi türelemtől is függ, hogy keresitek -e, vagy pedig az Úrra bízzátok, hogy elétek hozza. Én az utóbbit éltem át, ezt szeretném veletek megosztani.
Az történt ugyanis, hogy a napokban bevásároltam a boltban, majd itthon igyekeztem az árukat elpakolni a hűtőbe és a polcokra. Legvégül a pénztárcámat ahogyan emlékszem, csak úgy becsúsztattam valahova és már akkor is éreztem, hogy nem fogom egykönnyen megtalálni. Valójában nem szoktam a zsebemben tartani a pénztárcámat, de mivel most siettem, így csak annyiban hagytam a gondolatot. A nagy sietség miatt viszont csak annyira emlékszem, hogy egy szokatlan helyre tettem.
Másnap szükségem lett volna a pénzre, ami benne volt de mivel nem a megszokott helyen hagytam, hát nem is találtam meg. Csupán csak az jutott az eszembe, ami tegnap is, hogy ez nem fog menni. Kerestem egy ideig, de eredménytelenül. Miután eltelt néhány nap, és nem találtam meg, kénytelen voltam a másik pénztárcámat előkeresni. Kicsit zavart az első egy-két nap, de valahogyan tudtam, hogy ez az én hitem próbája.
Majd amikor imádkoztam, el mondtam az Úrnak, "hogy én tudom, hogy Ő most is látja, hol lapul a pénztárcám és azt is tudom, hogy hamarosan elém is fogja hozni" -  és ezért hálát is adtam Neki.
Már több nap telt el azóta, hogy türelemmel viseltem a kudarcomat, mely szerint nem vagyok képes megtalálni az elveszett pénztárcámat. Bizonyságaim azonban már bőven tanúskodnak hasonló próbákról, amelyek csodálatos örömmel végződtek. Így történt ez most is.
Megpróbálom most leírni, bár átélni a legjobb. Nincs ahhoz fogható, akkor közelről érzed meg az Úr jelenlétét! Egyik vasárnap egy Online Istentiszteletet néztem az Interneten és közösen Úrvacsorát vettünk a gyülekezettel. Még így is rendkívüli volt átélni a szövetség megújítását. Ezután, elkezdtem végezni az itthoni teendőimet amikor hirtelen egy indíttatást kaptam, hogy menjek és vegyem ki a pénztárcámat azon ruhának a zsebéből, ami aznap volt rajtam, mikor a boltban voltam. Gondolkodás nélkül elindultam a szobába.
Előttem még nem volt teljesen világos a kép, hogy mit viseltem akkor, de mentem, mert az Úr erre indított. A szobában megálltam a szekrény előtt, és hálásan megköszöntem az Úrnak, hogy elém hozta a helyet, ahol megtalálhatom a keresett tárcámat. Majd egy pillanatra még kétségek támadtak bennem, de amikor kinyitottam a szekrényajtót megpillantottam a felsőmet, és egy határozott mozdulattal benyúltam a zsebébe. A kezemmel kitapogattam és rögtön felismertem a pénztárcámat. Ekkor a szívembe valami ismerős érzés költözött, valami olyan, amit akkor szoktam érezni, amikor az Úr nagyon közel jön hozzám. Szemeimbe könny tolult, erőtlenné váltam, majd zokogni kezdtem az Úr jelenlétében. Nem a pénztárca megléte okozta ezt az érzést, hanem az Úrral való találkozás!
Nem szerencse volt ez, ahogyan azt a hit nélküli emberek mondanák, hanem az Úr ezáltal dicsőítette meg az Ő nevét.
Éltél már át te is hasonló találkozást az Úrral? Én gyakorta megtapasztaltam már és szerettem volna ezt a pillanatot is megragadni és magamba zárni, amíg csak lehet.
Aztán még egy ideig elcsendesedve az Úr kegyelmére gondoltam, amit mi meg sem érdemlünk. Olyan jó az Ő közelségében lenni, úgy vágyom rá, hogy mindig ott lehessek. 
Ámen!