Ez a bizonyság most is arról fog szólni, hogy Isten milyen csodálatosan munkálkodik és milyen csodásan gondoskodik gyermekeiről!
Az iskolában az utolsó félévemen vagyok túl, amit ma már könnyen kimondok, de néhány hónappal ezelőtt meg sem gondoltam volna, hogy Isten hova tud elvezetni. Közgazdaságtant tanulok, és sokszor úgy is nehéz volt, amikor nem kellett dolgoznom.
Munka mellett ez az utolsó félév különösen nehéznek tűnt. Telefonos munkát végzek, és napi 8 óra telefonálás estére nagyon kimeríti az embert. Ezt még az is megnehezítette, hogy utaznom kell, reggel korán kelés, és este fél 6 mire haza érek. Tudtam, hogy mivel ez az utolsó félév, nem engedhetem meg azt magamnak, hogy ne sikerüljön egy tantárgyam is, mert mindez anyagilag is megterhelő lett volna. Nagyon nehéz volt beosztani az időmet, hogy mindennel időben kész legyek. Napi 8 óra munka után jöttek az esti tanulások. De tudtam, hogy nem hagyhatom ki az életemből a Királyok Királyát, sőt Őt kell mindenek elé helyeznem. Amikor úgy kezdtem neki a tanulásnak, hogy nem hívtam segítségül az Urat, akkor sajnos nem is ment túl jól, viszont mikor időt szántam Istenre sokkal többre tudtam haladni. Bár nagyon sokszor éreztem azt, hogy nem bírom tovább. Nem akartam otthagyni a munkám, de néha még ez a gondolat is feljött bennem, azonban ebben a mai világban olyan nehéz munkát találni, inkább megbecsülik az emberek, minthogy otthagynák. Hosszú hetek, hónapok teltek el úgy, hogy a pihenést és az alvást minimálisra csökkentettem, amit meg is éreztem, mert nagyon kimerült voltam. De mégis ez volt az az időszak az életemben, amikor olyan közel kerülhettem Istenhez. Megtanultam azt, hogyha neki adjuk az időnket akkor Ő a többszörösét adja vissza. Bár jött egyik vizsga, a másik után, néha úgy felsűrűsödtek, hogy sokszor két napom (estém) sem volt arra, hogy felkészüljek. Erőmhöz és időmhöz mérten a lehető legtöbbet akartam az Úrral tölteni. Amikor haza értem leültem a zongorámhoz és dicsértem Őt, imádkoztam. És amit tapasztaltam csodálatos volt, minden egyes vizsgámon átvezetett Isten, nem kellet ismétlővizsgára mennem, amit sokszor hallottam csoporttársaktól. Június 10.-e volt az a nap, amikor elmentem az utolsó vizsgámra. És mikor megtudtam, hogy ez a vizsga is sikerült, nem tudtam mást mondani, csak könnyes szemmel annyit, hogy köszönöm Istenem. Amit Ő tett az csoda, a saját erőm ehhez kevés lett volna, a tudásom is kicsi lett volna, hogy megcsináljam. Mindemellett, hogy így megáldott a vizsgákon, elmondhatom, hogy a munkahelyemen is áldott vagyok és végig az voltam. Ahogy Pintér Béla énekli: „Áldott vagyok otthon és a munkahelyemen és minden áldott, amire a kezem ráteszem. Áldásban élek, ez az én osztályrészem!”
Vele valóban egy győztes, áldott életet lehet élni. Amikor átadod Neki magad teljesen, az idődet, a pénzedet, az álmaidat és mindazt, ami fontos neked, akkor sokkal többet fogsz visszakapni, többszörösét, százszorosát adja neked.