Számtalan bizonyságom épül erre a mondatra: Vesd Jézusba minden hited!
Bizonyára naponta találkoztok ti is olyan feladattal, amit saját erőtökből képtelenek lennétek megoldani, de van mindig segítség, mert az Úr hatalma, ereje mindenre elég!
Szeretnék veletek megosztani néhány bizonyságot, amiből győzelmesen jöttem ki, az Úr kegyelme által. Mert hittem, mert tudtam, hogy Ő nem hagy engem cserben, még akkor sem, ha én sokszor hűtlenkedek.
Az egyik bizonyság: Korunk mindenféle betegséggel meg van tűzdelve, még néha alig fedezik fel, és már megjelenik az emberek között. Van enyhébb lefolyású, de lehet halálos kór is.
Nos engem megcsípett valami bogár és elfertőzött a helye. Próbálták helyi kezeléssel (kenőccsel) de nem oldódott meg. Aztán beküldtek a Bőrgyógyászatra, ahol mindenféle kertelés nélkül megmondták, hogy Lyme- kórra gyanakszanak, és egy nagy adag Zinnatot (antibiotikumot) írtak ki. A gyógyszertárban is csodálták az orvos merészségét, mert többszöröse az átlagos adagnak.
Gyermekeim aggódtak értem, mert allergiás vagyok több mindenre, és féltek, hogy ezzel a gyógyszerrel is kijön. Az első nap szabadságot vettek ki, és kijöttek hozzám, hogy az esetleges rosszullétnél segítsenek. És dicsőség az Úrnak nem volt semmi baj. Ők tudták, én még akkor nem, hogy ennek a betegségnek nagyon komoly következményei lehetnek. Mint később én is utána néztem, a lebénulástól, az idegrendszeri zavartságig, minden egyéb kijöhet.
És ekkor elkezdtünk imádkozni, a fiatalok a Debreceni Gyülekezetből, a Földesi Gyülekezetből, Angliában egy gyülekezet, a gyermekeim, és én magam is, hogy az Úr gyógyítson meg. És én hittem, hogy a gyógyulás megtörtént. Bármit éreztem, én kitartottam a mellett, hogy az Úr meggyógyított. És eljött az idő mikor kontrolra vissza kellett menni, ahol a doktornő egyértelműen kijelentette, hogy meggyógyultam! Dicsőség az Úrnak érte! Az imákat az Úr meghallgatta és gyógyulással válaszolt rá!
Másik bizonyságom: Egyik nap a nappaliban ülve hallgattam a rádiót, amikor egy közleményt olvastak be, mégpedig, hogy a Család-Barát pályázat meghosszabbított beadási határideje vasárnap 0-órakor telik le. Péntek lévén utána néztem a pályázatnak, és úgy találtam, hogy ez nekünk jó lenne, az Egyházon keresztül megpróbálhatnánk.
Szóltam a lányomnak, ő meg a barátnőjének, és összedugták a fejüket és vasárnap éjfélre be lett adva a pályázat. És ami bizonyság benne, hogy el is fogadták, és a napokban valósítottuk meg, Isten segítségével. Olyan csodálatosan, ékes rendben ment minden, mintha a minisztériumból ott lettek volna az ellenőrök, akik pályázatban leírtakat ellenőrizték volna. Nagyon szépen felkészültek az előadók, gördülékenyen ment az ebédeltetés és minden, amit a pályázatban vállaltunk. Ami a legnagyobb boldogságot adta pedig az, hogy eszközként engedélyezett volt egy 80 ezer ft. értékű eszközvásárlás is. És így megvásárolhattunk egy projektort, ami segítségünkre volt az előadásokban, és később is hasznosítani tudjuk. A határidő utolsó 2 napjában valósult meg a vállalt projekt, az Úr dicsőségére! Nem árulok el titkot azzal sem, hogy ez az ütőképes kis csoport Isten szőlőmunkásai, vagyis Isten szolgálóiból áll. Élő bizonyságként nagy megelégedettség van a szívünkben, hisz minden pillanatában ott volt az Úr: Meghallhattam a hosszabbítást, a lányomék pillanatok alatt elkészítették az utolsó pillanatban, beadhatták, elfogadták, és megvalósíthattuk, amiben szintén nagy örömünk volt. A projekttor ajándék volt a további Istennek szánt munkánkhoz! Áldott az Úr!!!!
És a 3. bizonyságom: Számomra nagy bizonyság az is, ami vasárnap történt velem. Kicsit el voltam fáradva és vasárnap reggel nem volt kedvem felébredni kicsit húztam az időt. Egy pillanat alatt azonban eszembe jutott, hogy gyülekezetbe kell mennem, bármilyen kevesen is vagyunk, de az Úr ott lesz. Gyorsan öltöztem, egy kicsit sem éreztem magam sem fáradtnak, sem álmosnak, mert mentem találkozni azzal, akit szeretek. Nem a tömeg miatt járunk gyülekezetbe, hanem Isten és magunk miatt! És mikor fent állva imádkoztunk, szívembe megfogalmazódott: „Velünk az Isten”- (ez a neve a gyülekezetünknek) És ha velünk az Isten, akkor nekem van okom aggodalmaskodni? Azt hiszem, egy válasz jöhet erre csak: Nem!
Igen, bizonyság volt számomra, az erő, az akarás amit kaptam az Úrtól miután eldöntöttem, hogy találkozni akarok vele!