Vicces formában szokták mondani: „A kutya nem eszi meg a telet.” Talán igaz is ez a közmondás, amit nagyon sok ember ismer, de ezt a néhány hónapot már mégis megúsztuk.
A napokban jutott eszembe, hogy az ősszel milyen szomorúan néztünk a hideg tél elé. A nagyon sok ember szegénysége, a drága fa, és gáz árak teljesen megszomorítottak. Ha emberként én láttam ezt a nehéz helyzetet, Isten még inkább tudta, és elviselhetőbbé tette azt. Igaz, hogy éppen úgy, mint az esőből, napsütésből, minden ember kap, ugyanígy az eddig eltelt néhány hónap enyhe volt szegénynek, gazdagnak egyaránt. Isten azonban bölcsessége által jól tudja, hogy nem a gazdag, hanem a szegény ember fogja megköszönni, mert ő veszi észre leginkább. A tél fele elmúlt, és legtöbbet plusz volt a hőmérséklet. Ha még a másik fele hideg tél is lenne, akkor is az Úr kegyelme volt ez az enyhe tél! Ez a szegények tele volt eddig! Dicsőség az Úrnak érte!