Az imádság-élet. Mindig új, mindig más, és mégis mindig ugyanaz. Mélységeiből ismeretlen forrásokat hoz a felszínre, s minél inkább buzog, annál tisztább lesz a vize.
Az imádság: harctér, ahová életünk nagy csatáját áthelyezzük, hogy megnyerjük.
Imádság az élettel szemben támasztott igényünk, mely megtisztult, felemelkedett, és tudatára jutott annak, hogy összecseng Isten akaratával.
Az imádság: kapu, melyen át magasabb világba érünk. Imádság nélkül nincs újjászületés, örök élet. Imádság nélkül nincs csoda, vigasztalás, nincs örök élet.
Az imádságban Isten maga tör utat legjobb énünkön át. Szelleme számára mi magunkra vesszük azt a terhet, amit Isten hordoz az övéiért. Az imádság az Istennel való egybeforradás, gyümölccsé válás az ő szőlőskertjében.
Mély és igaz keresztyén gondolat, hogy az imádsággal új adottságok, és erőforrások fakadnak fel az Isten világában, amelyek e nélkül rejtve maradtak volna. De így felébresztve az életnek új, nagyszerű, eddig nem álmodott lehetőségeit és diadalait nyújtják.