Nem baj, ha a gólya rászáll a kéményre, de ha már a fészkét is rá rakja, az már baj!
Nos, ezzel a közmondással kezdeném a kísértéssel kapcsolatos fejtegetéseimet.
Minden embert, sőt még Jézust is megkísértette a sátán, Ő azonban ellenállt. Az ember bármennyire is erős hitben van, előfordulnak esetek, amikor a csábítást nem tudja kivédeni. Számtalanszor éltem át én is, hogy röpködtek a gondolatok körülöttem, és szinte tárcán volt felkínálva, csak éppen el kellett volna fogadni. Megtörtént, hogy az utolsó pillanatban álltam meg, és így a sátán terve, a bűn, nem tudott megvalósulni.  De megálltam, és ez büszkeséggel töltött el. Nem buktam el, hanem én győztem! Volt viszont olyan is, amit hívőként sem tudtam kivédeni. Ehhez elég a másiknak egy rossz szava, amire nem tudok szelíden válaszolni, és per-patvar van belőle.
Hányszor van, hogy imádkozunk az Úrhoz számunkra fontos dolgokért, de nem vesszük figyelembe az Ő elvárásait. Azt mondta Jézus: „Békességet adok néktek, nem úgy, ahogy a világ adja..” én mégis elbuktam a vitatkozásban. Nem vettem figyelembe, hogy az Úr békességet vár el tőlünk.
És a sátán nem szégyell visszamenni, újra és újra próbálkozik, miután elküldted.
Egyik nap a Bibliában olvastam Jézus keresztre feszítésének történetét, mikor gondolataimat megpróbálta leuralni a sátán. Néhány percig pontosan ellentétes magyarázkodásba kezdett, megpróbálta az igazságot elferdíteni a szemem előtt. Amint olvastam a szöveget, a Szent Szellem fordított, de észrevettem, hogy valami idegen gondolatok jöttek, és mondták, hogy te ezt elhiszed? Rögtön tudtam, hogy ellenség próbálkozik, és le akarja venni a hangsúlyt arról a számunkra nagyon fontos eseményről, ami Jézus Krisztus Kereszthalála. Jézus nevében elparancsoltam magamtól, és folytattam az olvasást tovább.
Az Isten nélküli emberek nem veszik észre az ellenség mesterkedéseit, mert ők nem tudják az igazságot. Akik tudják, azok viszont megpróbálják megvédeni.
Miközben e sorokat írtam, öröm töltötte el a szívemet, mert a gyülekezetünkből fiatal hittestvérem egy asszonnyal folytatott beszélgetését olvastam el a közösségi oldalon. Dani, aki alig 16 éves meggyőződésből jelentette ki. „Hogy mi az élet?- Ez egy próba a másvilágba (örök életben) A Nő: „szerinted létezik?”- Dani: „Nem szerintem, hanem tudom, hogy van”- Nő: „Voltál már ott?”- Dani: „Nem de oda tartok”- Nő: „ Az látod lehet, én abban hiszek, amit látok. Megérintem, megérzem stb.” Dani: „Ez egy értelmetlen felfogás, de majd a világ nagyot néz, ha eljön a Megváltó a népét magával vinni, a hitetlenek meg a nagy nyomorúságban maradnak, az maga a pokol.”
Én is bekapcsolódtam a beszélgetésbe végül is rájöttem, hogy az asszony nem ellenség, hanem a sátán hazugságának áldozata volt. A bálványimádások, a halotthoz való beszélgetés, stb. mind Isten elleni bűnök. Ezt sokan nem tudják, és tudatlanságuk miatt hisznek benne.
Sikerült az asszonyt meggyőzni az igazságról.
Igaz rászállt a gólya a kéményre, de mi elriasztottuk onnan.
Ez a fiatal testvérem a mai napon is szolgált az Úrnak!
Biztosan tudnátok ti is az életetekből példát mondani, mikor féligazságokat, hazugságokat akart a sátán elhitetni veletek, „ez a gólya”- de vigyázzatok, ne adjatok neki időt, hogy egy ideig hordja a gallyakat, és a kéményre felpakolja a fészkét!
Aki nem ismeri az igazságot, ne vonakodjon tőle, hogy megismerje, hisz vele együtt életet nyer. Keressétek az igaz hívőket, akik segítenek az igazság megtalálásában. Ne a világban, pénzben, sztárokban, higgyetek, hanem higgyetek Jézusban, AKI az életét adta értetek is!
Testvéreim mi pedig résen legyünk! A sátán, mint ordító oroszlán körös-körül járja a földet és el akarja pusztítani az emberiséget. Töltsük meg a lámpásainkat, és világosságot mutassunk a sötétben botorkálóknak! Addig, amíg be nem zárul a kegyelem kapuja.