Egy gyülekezet lelkésze elment a faluba, a szép kastélyban lakó földesúrhoz, arra kérve őt, hogy a nagy erdejéből adjon néhány szálfát az imaház építéséhez.
A gazdag ember azonban nem volt erre hajlandó, mivel amint mondotta, őneki is szüksége van a fákra.
Mikor a fát kérő lelkész látta, hogy minden beszéd hiábavaló, sőt a gazdag úr haragjában még ki is utasította lakásából, a lelkész visszafordult és az mondta: - Jól van uram, tartsa meg hát az erdejét, úgyis tudom, hogy ebből a nagy erdőből csak 6 szál deszka marad meg önnek.
Ezután a lelkész eltávozott. A gazdag úr azonban lelki nyugtalanságba esett, és akárhogy gondolkodott, nem tudta eltalálni, hogy milyen 6 deszka marad meg a nagyerdőből az ő részére? Elhivatta tehát a lelkészt és megkérdezte: - Melyik az a 6 deszka? - A lelkész azt felelte: „A koporsó.”
A földesúr megijedt, mivel a halálra emlékeztette, mikor mindenétől meg kell válni. –Vigyen annyi fát az imaház építéséhez, amennyire szükség van.
„Memento mori” mondja a latin közmondás. = „ Ember, emlékezzél a halálra!”
„Semmit nem hoztál e világra, semmit el nem vihetsz.”