Indiának egyik városában kiadták a rendeletet, hogy az utcákat fákkal ültessék be. Az illető hivatalnok, akire a dolgot bízták, az úgynevezett perpul fákkal akarta az utcákat beültetni, amely fát az indusok szentnek tartanak. A városban lakó induskereskedők tiltakoztak az ellen, hogy ilyen fákat ültessenek, mert azt mondották, hogy szent fák árnyékában semmi gonoszságot, csalást, káromlást, vagy erkölcstelen beszédet elkövetni nem lehet.
Nagyon kívánatos lenne, sok ember kapuja elé, udvarára, kertjébe, sőt az utcákra is szent fákat ültetni, hogy azokat figyelmeztesse, akikkel a hitetlenség elfelejteti, hogy Isten mindenütt jelen van, és Ő hall, lát, és tud mindeneket, és az ítélet nagy napján minden erkölcstelen szóért, csalásért, káromlásért, szigorú számadást kér mindenkitől. Ha nincs módodban szent fákat ültetni, hogy a bűnös élettől, a bűnös beszédtől visszatartsanak, akkor e sorok írója ezt tanácsolja: „Fogadd Jézust a szívedbe, Aki megment, s üdvözít. Örök élet van Őbenne, és ez az élet lesz a tiéd.”