Pintér Béla: Homokba kell írni
Nem ezt vártad, nem így mondták,
Mást ígért a szív és mást a száj.
Megint tél van, megint fázol,
Pedig azt mondták, hogy jön már a nyár.
Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj,
Hagyni kell, hadd vigye a szél,
Homokba írni a bűnt,
Amivel megbántott más,
Mielőtt megjegyezhetnéd.
És oda kell menni, megölelni,
Akkor is, ha nem te vagy a hibás.
Odamenni, esélyt adni,
Elengedni minden tartozást.
Hogyan tudnál tovább lépni,
Amiben hittél, az már nem a tiéd.
Hogy lehetne bekötözni,
Azt a sebet, ami szíveden ég?
Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj.
Hagyni kell, hadd vigye a szél.
Homokba írni a bűnt,
amivel megbántott más,
Mielőtt megjegyezhetnéd.
Valahol a világon élt egy keresztyén asszony, aki nagyon szerette egyetlen gyermekét. Aztán eljött az idő, mikor el kellett válniuk, mert egy napon a fiú megházasodott. Mint minden anya, az ő édesanyja is nehezen tudta elfogadni az élet rendjét, de aztán idővel sikerült. Aztán telt-múlt az idő, a sátán beférkőzött teljesen a keresztyén családba, és olyan felbecsülhetetlen kárt okozott, ami majdnem életet is követelt. Az anya hónapokig fájdalmába temetkezett, számára a fia meghalt. Úgy érezte felülmúlt mindent, amit elkövetett ellene, azt, akit féltve felnevelt, dédelgetett, azt látta karöltve az ördöggel. Aztán Isten nem hagyta el az anyát, folyamatosan bölcs tanácsokkal látta el. A sebek az Úr által begyógyultak, és egy nap úgy érezte az anya, hogy megbocsát a fiának, amit Istennek el is mondott. Lelke könnyebb lett, és néha már öröm is látszott az arcán. Ettől kezdve csak a várakozás volt a szívében. Tudta, hogy Isten kezében van a fia sorsa. Ha Isten is megbocsát neki, akkor bármilyen nagy a seb, akkor begyógyul, és idővel minden újra jóra fordul.
A megbocsátás megnyitotta a szellemvilág előtt az ajtót, és az Úr Lelke végezni tudta az újraépítést a lelkekben.
Az eddigi homályos, ködös látás tisztává lett, Isten Lelke átitatta szeretettel, és az Úr munkája által a fiú újra kedves lett Isten előtt.
Pintér Béla kedves éneke most arra int minden rendezetlen emberi kapcsolatot, hogy tegyétek meg ti is ezt a lépést, amit az édesanya tett, és ezáltal megnyílt az út a helyreállítás előtt. „Oda kell menni, megölelni, akkor is, ha nem te vagy a hibás…..”
A fájdalmat az Úr vette el, a sebet az Úr gyógyította be. Akkor Ő nem tudna-e mindent visszaállítani? De igen, csak higgyél benne!