Jónás Próféta Könyve

Jónás egy kispróféta volt. 4 részben írja le, küldetését, engedetlenségét és büntetését, ebben a számomra is kedves, Bibliai történetben.
Isten látta Ninive gonoszságát és Jónást elküldte, hogy figyelmeztesse a népet, ne kelljen nekik elpusztulniuk. A próféta ismerve Isten jóságát, azt gondolta, hogy úgyis megbocsát nekik, és emberi elgondolásból úgy döntött, hogy nem megy el Ninivébe, hanem Tarsisba futott az Úr elől. Hajóra szállt, de az Úr nagy szelet bocsátott rájuk, és a legénység rémülten kiáltozott és könyörgött az ő isteneihez, hogy csendesedjen le a vihar. Végül sorsot vetettek, hogy ki miatt történik mindez és a sors Jónásra esett. A próféta elmondta a többieknek, hogy ő az oka a viharnak, és dobják bele a tengerbe, hogy megmeneküljenek. Ezért a prófétát a vízbe vetették, de Isten a megmentésére egy óriási cethalat küldött, ami elnyelte őt.
Jónás tehát még mélyebbre került, de az ott töltött idő alatt közeledni kezdett Istenhez.
 Hányszor megtapasztaljuk, hogy engedetlenségünk miatt másnak is rosszat teszünk, de magunkra is nagy bajt zúdítunk.
Eszembe jutott egy ismerősöm, aki hasonlóan Jónáshoz épp ellenkezőleg tett mindent, mint amit Isten a tervében elkészített. Hosszú idő után megjelent az életében az a nő, aki megtérésre vezette, és az Isten által elkészített tervben boldog társa tudott volna lenni. Ismerősöm azonban eldöntötte, hogy nem jó, ahogy Isten az életéről gondolkodik, és egy teljesen ellentétes helyzetet teremtett magának.
Minthogy Jónás, ő is bekerült a cethal gyomrába, majd Isten rajta is megkönyörült és kidobta a partra. Itt vergődik a parton, de még nem indult el Ninivébe. Hogy Isten a tervét végre tudja e vele hajtani, azt nem tudhatjuk.
Hányan és hányan süllyesztenek el másokat, és vergődnek a parton engedetlenségük miatt maguk is.
Jónás történetét tovább olvasva láthatjuk, hogy Isten megszabadítja a prófétát, de újra Ninivébe küldi. Most már engedelmes lett, elment a nagyvárosba és megtette, amit Isten rábízott. Azt kiáltotta: „Még negyven nap és elpusztul Ninive!” Láthatjuk, hogy Isten utasítását követve jó úton járhatunk és másokat is megmenthetünk a veszedelemtől. Jónás megtette, amit az Úr kért tőle, de szívében haragos volt, amiért Isten a ninivebelieknek is megkegyelmezett, és nem pusztította el őket. Azon is bosszankodott, miért kellett neki bemennie abba a városba, mikor úgyis bűnbocsánatot nyertek? Nem is gondolt arra, hogy pontosan az ő figyelmeztetésére tértek meg az emberek és így kaptak bocsánatot.
Isten megkérdezte Jónást: „Méltán haragszol -é?” Természetesen igaznak vélte az ő haragját. Kiült a város szélére és készített magának egy hajlékot és nézte mi lesz a várossal? Ennek ellenére Isten még most sem neheztelt meg rá, hanem gondoskodott árnyékról. Egy tököt teremtett, aminek az árnyéka hűst hozott az ő számára. És milyen természetesnek tűnt az egész! Másnap azonban mikor a kukac elrágta a levelet, és árnyékot már nem tartott, sőt tikkasztó keleti szelet rendelt el az Úr, inkább kívánt meghalni, mint élni.
És akkor Isten újra megkérdezte: ”Méltán haragszol -e a tök miatt?
Jónás makacsul ragaszkodott az igazához. És ekkor Isten talán szomorúságában, avagy bosszúságában kimondta azt az igazat, amit Jónás nem volt képes előbb még felfogni: „Te szánod a tököt, amelyért nem fáradtál, és nem neveltél, amely egy éjjel támadt és más éjjel elveszett. Én pedig ne szánjam Ninivét a nagy várost, amelyben több van tizenkétszer tízezer embernél, akik nem tudnak különbséget tenni jobb és bal kezük között és barom is sok van.”
Eddig tart a történet. Talán nem is véletlen, hisz a 2Korinthus 13:8 -ban így hangzik az Ige: ”Mert semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért.” Isten igazsága győzött!
Hányszor vagyunk úgy, mint Jónás! Hányszor nem látjuk meg az igazat, számtalanszor a magunk igazát akarjuk Istennel elfogadtatni.
Vitázunk, lázadunk, szándékosan ellenkező irányba megyünk, kihasználjuk Isten jóságát, türelmét, pedig ha Őreá hallgatnánk mennyi fájdalomtól, kudarctól, szabadulhatnánk meg. Mennyi boldog ember élne a földön, mert nem kellene mást tennünk csak Istennek engedelmeskedni. Ha eddig nem tettük, tegyük hát! Gyakoroljuk Istennek az engedelmességet, és ebből mindnyájunknak jó származik!