Problémáink körbe bástyázzák az életünket azzal a céllal, hogy hitünk, reményünk, örömünk is csak korlátok között létezzenek. Ezek lehetnek rövidebb idő alatt ledönthető akadályok, de mindnyájan álltunk már szemben olyan gondokkal, mik évekig keserítették meg az életünket… Legyen szó akár Istentől távoli emberről, aki (még) nem kötelezte el magát Neki vagy olyanról, aki már évek óta az Ő útján jár.

Mi a teendő, ha a nehézségek már kínokká nőve évekig gyötörnek?

Nézzünk meg két történetet!

 Egyik szereplőnk Anna. Egy Urat félő család tagja, férje által igen szeretett asszony. De az Ige elárulja nekünk, hogy valami miatt mégis gyötrődik – Isten mindig a felszín alá lát… Ez az asszony meddő volt… (1Sámuel 1,2b) S nem volt elég az, hogy őt ez szomorította, férje másik felesége, akinek több gyermeke is volt minden áldozás alkalmával, mikor Silóba mentek imádkozni, ezt az orra alá is dörgölte. Évről-évre így történt, és Anna csak sírt fogyatkozása miatt, mellette pedig tűrte a bántalmakat. Könnyen meglehet, hogy ha ezeken az ünnepeken ezt tette a másik feleség, a hétköznapokban sem lehetett ez másképp.

DE EGYSZER…

A másik szereplőnk egy bűnös asszony – az Ige nevezi így. Lukács evangéliumában olvasunk róla Jézus megkenetése kapcsán (Lukács 7,36-50). Ha valakit ezzel a névvel illetnek „bűnös”, valószínűleg nem csak megbotlott, hanem életének megszokott részévé válhatott bűne. A versben lentebb ezt két momentum is alátámasztja: a farizeus, akinél vacsorázott épp Jézus, elképedve gondolkodott, hogy ha Ő valóban próféta volna, tudnia kellene, hogy az a nő bűnös, az emberek előtt tehát nyilvánvalóak voltak tettei. A Mester pedig nem csak azt bizonyította be, hogy ismeri a nő szívét és tetteit, hanem azt is, hogy mennyire bölcs. Ezt mondta: „neki sok bűne bocsátatott meg, hiszen nagyon szeretett”. Tehát súlyos vétkei lehettek, melyekben évekig élt.

DE EGYSZER…

 Mindkét asszony életében eljött egy pont, mikor több éves szenvedésük fordulójához értek Végre teljes szívvel, könnyekkel, nyíltan és bátran, mindent félre dobva az Úrhoz mentek! „Egyszer Anna fölkelt… lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az Úrhoz, és keservesen sírt. Azután erős fogadalmat tett…” Míg az Újszövetségi történetben a bűnös asszony: „kenetet hozott… Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel.”

 Mindkét nő sírt – érthető! Több éves terhek súlyozták le őket, de a legjobb helyre fordultak! Amikor ilyen mélyen és őszintén elhatározod magad, hogy elég a régiekből, jönni fog a gonosz, hogy eltántorítson. Ahogy Éli először részegnek hitte a könyörgő, Isten előtt meginduló Annát, s ahogy elítélték a farizeusok a kenetet hozó bűnöst. Mások számára érthetetlen lehet, amit teszel, azt csak Isten érti. Ha fájnak is azok a szavak, nem adhatjuk itt fel, mert aki kitartott, lám mit nyert!?

A több éves kínok a perc töredéke alatt, egy mondattól megtörtek; „Menj el békességgel! Izrael Istene teljesítse kérésedet, amit kértél tőle!” – üzente Isten Élin keresztül, és „Megbocsátattak a te bűneid.” – hallhatta a másik. Azért, mert mindent vállalva a Mindenség Urának adták gondjaikat.

A történetek végén egy áldott állapotú asszonyt látunk, s valakit, aki megvetett volt, de Jézus elfogadottá tette.

 Évek óta tartó fájdalmaink, problémáink felett is hatalommal bír a mi Urunk! Legyen az valaminek a hiánya, önhibánkon kívüli megpróbáltatás vagy bűnös életforma, mivel szakítanánk.

 A hét feladata: le a több éves csomagokkal, Testvérek, hogy felfakadhasson a hála, s termékeny, örömmel telt, megtisztult követők lehessünk!