„Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a Te népedet, és tudjon választást tenni, a jó és gonosz között: mert kicsoda kormányozhatja ezt a Te nagy népedet?” I Királyok 3:9

Mikor Igét kértem az Úrtól, és szemem elé hozta a fenti Igét, nagy öröm volt a szívemben, mert ez nem egy vizsgatétel, amiről beszélni kell, ami talán messze is áll az érdeklődési körünktől, hanem olyan Ige, aminek minden igaz keresztyén ember életében jelen kellene lennie! (A bölcsesség, ami által boldog lehet az életed, mert mindent, amihez nyúlsz áldott lesz.)
A történet arról szól, hogy Dávid, mikor már nagyon öreg és beteges volt, a fiát, Salamont ültette maga helyett a trónra, hogy vezesse Isten népét.
Szerette Salamon az Urat, és Gibeonba ment, hogy égő áldozatot mutasson be szeretete jeléül. Ezen az éjszakán álmában megjelent az Úr, és azt mondta neki: „Kérj, amit akarsz, hogy adjak néked!”- És Salamon alázattal válaszolt : -„Én pedig kicsiny vagyok, nem tudok kimenni, és bejönni.” – hasonlítja magát a gyermekhez, aki szülei nélkül szinte semmit nem tud tenni. Ilyen kicsi gyermeknek érzi magát Isten nélkül, ezért kért bölcsességet, ami által jó és rossz közötti különbséget is felismerheti.
Ha elgondoljuk, valójában milyen fontos is a bölcsesség, rádöbbenünk, hogy nélküle nem érdemes élni! A bölcsesség minden napunkban meghatározó szerepet tölt be, hisz bármit mondunk, teszünk, döntünk, ha nem bölcsességgel tesszük, hanem emberi okoskodással, annak mindig rossz vége lesz. Ha valaki bölcsességgel indul el az élet útján, ha bölcsességgel neveli a gyermekét, ha bölcsességgel végzi a rábízott feladatait, stb., azon Isten áldása van. Milyen jó egy bölcs ember beszédét hallgatni, akitől tanulhatunk, felnézhetünk rá, de valójában nem sok ilyen ember van. Bölcs ember nem beszél össze-vissza, mindig el tudja dönteni, hogy mikor kell beszélnie, és mikor kell hallgatnia. Milyen zavaró egy folyton beszélő ember, akinek a szavai üres fecsegésnek tűnnek. Emlékszek, amikor kicsi voltam, az én édesanyám azt mondta: „Keveset, okosat!”Akkor még nem tudtam, hogy az üres tartalmatlan beszédemre mondta szegény…
De az élet bármely területére gondolunk, pl. egy bölcs ember, ha valahova bemegy, nem hívja fel magára a figyelmet, míg egy bölcstelen, akár szavaival, akár ruházatával, kirívó viselkedésével, de mindenképpen azt teszi.
A bölcs ember különbséget tud tenni, a jó és (rossz) gonosz között, ami egy életre kincs.
Ismerek olyan embereket, akiknek fogalmuk sincs, mi az igaz és mi a hazugság. Az ilyen személyekre egy bölcs ember azonnal ráismer. Vannak, akik tudatosan nem akarják felismerni a jó és rossz közötti különbséget, hogy nehogy valaki magára ismerjen, és amiatt nehezteljen rá. Van, aki nem tartja fontosnak a két ellentétes tulajdonság elválasztását.
Sorolhatnám a végtelenségig a példákat, és láthatjuk, milyen óriási különbség van a bölcs és a bölcstelen ember között.
Salamon a legfontosabb dolgot kérte Istentől, ami nélkülözhetetlen lett volna Isten népének irányításához. És mivel alázattal kérte, ezért megkapta Isten kegyelméből a hosszú életet, és a gazdagságot is hozzá.
Tud-e ilyen lenni a mai keresztyén ember? Ha lehetőségünk lenne kérni Istentől, vajon ki mit kérne? Tudjuk-e, hogy Isten nélkül lehet élni, de nem érdemes? Tudjuk-e, hogy bölcsesség nélkül lehet élni, sőt élnek is emberek, de tele nehézségekkel? Lehet, most még van pénz, hatalom, barátok, de egyszer csak mind elmúlik, és Isten nélkül nagyon üres lesz az életed. Ezt viszont csak bölcsesség által láthatod előre.
A lelki ajándékok között nem hiába van az első helyen a „bölcsesség beszéde” hiszen, ha Salamon király fontosnak tartotta, akkor a Szent Szellem még jobban tudja, kinek mire van szüksége.
Boldog lehetsz, ha a Szent Szellem már téged megajándékozott a „bölcsesség beszédével” használd, mert azért kaptad, hogy az Urat szolgáld vele!