Keresztény életem alatt már nagyon sokszor tapasztaltam, hogy az ellenség folyamatosan próbál elszakítani Istentől. Mindennel azon van, hogy letérjünk a helyes ösvényről. Különböző buktatókat állít az ember útjába, csak hogy elérje a célját. Ezek a buktatók olyan kisebb-nagyobb bűnök, amiket jó ha felismerünk, és a Jézus nevében elutasítunk! Vannak olyan bűnök, amikkel nehezebb rossz útra vinni a szíveket, mint például a gyilkosság, lopás stb. Azonban vannak olyan bűnök, amik sokszor ott vannak az életünkben, de néha mégsem veszünk róluk tudomást. Ilyen a harag, vagy hogyha nem tudunk megbocsájtani, rágalmazás, irigység. Egy szóval a megkeseredettség!

„Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.”
Zsidókhoz írt levél 12:15

A keserűség nem egy látható dolog, amiről mindenki tudná, hogy ott van az életünkben, de hogyha elkezd felnövekedni a szívben, akkor nagy pusztításokat tud véghez vinni, akár tönkre tehet kapcsolatokat is. Nagy eszköz ez az ördög kezében, mert észrevétlen, váratlanul csempészi be az ember szívébe, és ha engedünk a keserű érzéseinknek hatalmasra nőhet bennünk. Pedig lehet, hogy az egész csak egy félreértett mondottal, vagy egy rosszul kimondott szóval kezdődött, amin nem tudunk továbblépni. Aztán ezen rágódva egyre inkább elő fognak kerülni régi, akár több éves sérelmek is.

Lehet, hogy most ezt mondod: „De jogos, amit érzek, megbántott, nem törődött velem, hazudott nekem!” Valóban, lehet jogos az az érzés, ami benned van, vagy lehet jogos az a harag, amit érzel, de a legjobb dolog, amit tehetsz, hogy Isten elé viszed, elmondod neki, hogy mi történt és azt, hogy mit érzel. Kérd, hogy adjon olyan szívet, ami kész megbocsájtani, elengedni és továbblépni.
Pintér Bélának van egy éneke, ami erről ír: „Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj, hagyni kell hadd vigye a szél, homokba írni a bűnt, amivel megbántott más, mielőtt megjegyezhetnéd!”
Lehet, hogy az ellenség folyamatosan azt suttogja, hogy: „Emlékezz, a múltkor is ezt tette veled, akkor is, hogy megbántott.” És jön, az ehhez hasonló mondataival, amivel szép lassan eléri a célját, hogyha idejében nem vetünk véget neki. Csirájában el kell fojtani ezeket az érzéseket, amik megfertőzhetik a szívünket.

Az ige ezt írja a szívünkről:
„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!”  Példabeszédek 4:23

Mindenki saját maga felel a szívéért. Te magad felelsz azért, hogy kinek adod a szívedet. Ha Istennek adod, akkor minden nap vigyáznod kell rá, tisztogatnod kell, óvnod kell. Nem engedhetünk egy kicsit sem teret keserű érzéseknek, negatív gondolatoknak. Mert az emberi érzéseink csak félrevezetnek, becsapnak és eltávolítanak Istentől.
Isten azt akarja, hogy tudjunk úgy érezni, ahogy Ő érez, tudjunk úgy látni, ahogy Ő lát. Ezért engedjük Istent a szívünk középpontjába és ne hagyjuk, hogy más vegyen uralmat a szívünkben.