Máté 12:30
„Aki velem nincsen, ellenem van, és aki velem nem gyűjt, tékozol.”
A farizeusok írástudó, törvényismerő emberek voltak, akik sok mindent másként láttak, mint Jézus. Folyton támadták Őt, el akarták veszíteni.
Felelősségre vonták Jézust a szombati kalásztépés miatt /Máté 12:2/.
Amikor Jézus meggyógyította a vak és a néma ördöngöst, a farizeusok azt is másként látták /Máté 12: 24/.
Szintén szombat napon vakot gyógyított Jézus, /János 9:6-7 / a farizeusok ebben is kételkedtek /János 9:16/.
A támadások kimeríthetetlen folyamatát Jézus alig győzte megmagyarázni, de hiába, mert a farizeusok merőben másként látták, és ítéltek meg a dolgokat.
Jézus milyen egyszerű szavakkal fogalmaz a fenti Igében: „Aki velem nincsen, ellenem van”. Nem csak a farizeusok voltak, és a hitetlenek az Úr ellen, hanem lehetnek a keresztyének is. Hányan vannak, akik ezt mondják „Én már többször kiolvastam a Bibliát.”, csakhogy az nem egy képregény, vagy újság, ami kiolvasásra íródott, hanem a mi tájékoztatásunkra, védelmünkre szolgál, és folyton olvasni kell! Személyes üzenet van benne számunkra.
Jézus mikor megkezdte tanítói szolgálatát, /Máté 4:19/ elhívta az első tanítványait. Elsőként Simont (Pétert) és testvérét, Andrást, és azt mondta nékik: „Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok.” /Máté 4:19/. És azok azonnal otthagyták a hálót és követték Őt. Nem gondolkodtak rajta, megéri-e vagy nem? Nem számolgatták, mit veszítenek vagy nyernek, hanem egyszerűen Jézus szólt, és ők mentek. Jézus tanított, betegeket gyógyított, halásztak, bármit csinált, a tanítványok ott voltak vele, és soha nem vitatkoztak, hogy másként kellett volna tenni. Az együtt töltött idő alatt nagyon sok bölcs dologra megtanította őket az Úr.
Ha valakit szeretünk, minél több időt akarunk vele eltölteni, és elfogadjuk az ő beszédét, cselekedetét. Ezért mondja Jézus „Aki velem nincsen, ellenem van.” Ha távol vagyunk az Úrtól, akkor valószínű azért van, mert nem vágyunk közel hozzá. Ha pedig nem vágyunk a közelébe, akkor nem szeretjük eléggé, vagy olyan tiltott dolgot cselekszünk, hogy nem akarunk a szemébe nézni. Ha viszont nem az Úrral vagyunk, akkor a sátánnal, mert csak ez a két út van, más lehetőség nincsen. Azt mondja az Ige, hogy két urat nem lehet szolgálni, a sátán pedig tudjuk, hogy Jézus ellensége.
És ha tovább megyünk az Igében, ezt olvassuk: „És aki velem nem gyűjt, tékozol.”
Mit is mondott Jézus Péternek és Andrásnak? „Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok.”
Mi a missziós parancs? „Tegyetek tanítványokká minden népeket!”
Tehát, ha a Szent Szellem által nem tudunk embereket halászni, mert nem él bennünk a Szent Szellem, akkor tékozlunk, kárt okozunk! Ezt pedig az Ige mondja!
Ott vagyunk az Úr lábainál, mint Mária, vagy sürgünk-forgunk mint Márta? Vagy attól rosszabbat teszünk, nagyon távol vagyunk az Úrtól? Az Ige viszont azt mondja még, hogy ha nem követjük az Urat, akkor ellene vagyunk. És ha nem követjük Jézust, hogyan tudnánk vele együtt gyűjteni?
E rövidke két sorban van két szó, ami nagyon fáj az Úrnak: „ellenem van”, „tékozol”…
Hívő testvéreim, vegyük komolyan az Ige üzenetét! Kuporodjunk az Úr lábaihoz, töltsünk Vele minél több időt, hogy ne legyen panasza az Úrnak ránk, és gyűjtsünk Vele együtt lelkeket! Most amíg még lehet, most amíg még világos van! Tegyük boldoggá az Urat engedelmességünkkel, hogy érezze, amit Ő tett értünk az felbecsülhetetlen kincs!
„Aki velem nincsen, ellenem van, és aki velem nem gyűjt, tékozol.”
A farizeusok írástudó, törvényismerő emberek voltak, akik sok mindent másként láttak, mint Jézus. Folyton támadták Őt, el akarták veszíteni.Felelősségre vonták Jézust a szombati kalásztépés miatt /Máté 12:2/.
Amikor Jézus meggyógyította a vak és a néma ördöngöst, a farizeusok azt is másként látták /Máté 12: 24/.
Szintén szombat napon vakot gyógyított Jézus, /János 9:6-7 / a farizeusok ebben is kételkedtek /János 9:16/.
A támadások kimeríthetetlen folyamatát Jézus alig győzte megmagyarázni, de hiába, mert a farizeusok merőben másként látták, és ítéltek meg a dolgokat.
Jézus milyen egyszerű szavakkal fogalmaz a fenti Igében: „Aki velem nincsen, ellenem van”. Nem csak a farizeusok voltak, és a hitetlenek az Úr ellen, hanem lehetnek a keresztyének is. Hányan vannak, akik ezt mondják „Én már többször kiolvastam a Bibliát.”, csakhogy az nem egy képregény, vagy újság, ami kiolvasásra íródott, hanem a mi tájékoztatásunkra, védelmünkre szolgál, és folyton olvasni kell! Személyes üzenet van benne számunkra.
Jézus mikor megkezdte tanítói szolgálatát, /Máté 4:19/ elhívta az első tanítványait. Elsőként Simont (Pétert) és testvérét, Andrást, és azt mondta nékik: „Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok.” /Máté 4:19/. És azok azonnal otthagyták a hálót és követték Őt. Nem gondolkodtak rajta, megéri-e vagy nem? Nem számolgatták, mit veszítenek vagy nyernek, hanem egyszerűen Jézus szólt, és ők mentek. Jézus tanított, betegeket gyógyított, halásztak, bármit csinált, a tanítványok ott voltak vele, és soha nem vitatkoztak, hogy másként kellett volna tenni. Az együtt töltött idő alatt nagyon sok bölcs dologra megtanította őket az Úr.
Ha valakit szeretünk, minél több időt akarunk vele eltölteni, és elfogadjuk az ő beszédét, cselekedetét. Ezért mondja Jézus „Aki velem nincsen, ellenem van.” Ha távol vagyunk az Úrtól, akkor valószínű azért van, mert nem vágyunk közel hozzá. Ha pedig nem vágyunk a közelébe, akkor nem szeretjük eléggé, vagy olyan tiltott dolgot cselekszünk, hogy nem akarunk a szemébe nézni. Ha viszont nem az Úrral vagyunk, akkor a sátánnal, mert csak ez a két út van, más lehetőség nincsen. Azt mondja az Ige, hogy két urat nem lehet szolgálni, a sátán pedig tudjuk, hogy Jézus ellensége.
És ha tovább megyünk az Igében, ezt olvassuk: „És aki velem nem gyűjt, tékozol.”
Mit is mondott Jézus Péternek és Andrásnak? „Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok.”
Mi a missziós parancs? „Tegyetek tanítványokká minden népeket!”
Tehát, ha a Szent Szellem által nem tudunk embereket halászni, mert nem él bennünk a Szent Szellem, akkor tékozlunk, kárt okozunk! Ezt pedig az Ige mondja!
Ott vagyunk az Úr lábainál, mint Mária, vagy sürgünk-forgunk mint Márta? Vagy attól rosszabbat teszünk, nagyon távol vagyunk az Úrtól? Az Ige viszont azt mondja még, hogy ha nem követjük az Urat, akkor ellene vagyunk. És ha nem követjük Jézust, hogyan tudnánk vele együtt gyűjteni?
E rövidke két sorban van két szó, ami nagyon fáj az Úrnak: „ellenem van”, „tékozol”…
Hívő testvéreim, vegyük komolyan az Ige üzenetét! Kuporodjunk az Úr lábaihoz, töltsünk Vele minél több időt, hogy ne legyen panasza az Úrnak ránk, és gyűjtsünk Vele együtt lelkeket! Most amíg még lehet, most amíg még világos van! Tegyük boldoggá az Urat engedelmességünkkel, hogy érezze, amit Ő tett értünk az felbecsülhetetlen kincs!