„Ekképpen lesznek az utolsók elsők, és az elsők utolsók, mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.” (Máté 20:16)

Jézus egy történetet mesél el, hogy a fenti Igét érthetővé tegye mindenki számára: „Mert hasonlatos a Mennyeknek országa a gazdag emberhez, aki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlőjébe.”
Az első csapat munkást kora hajnalban küldte ki, és megegyeztek 10 pénzben, majd 3 órakor, 6-9 óra között, és 11-órakor akivel még találkozott a piactéren, kiküldte a szőlőjébe. Megígérte nekik, hogy igazságosan kifizeti őket.
Aztán eljött az este, és a gazda szólt a vincellérnek, hogy fizesse ki a munkásokat. Először a 11 órakor munkába beállt munkásokat fizette ki, adott nekik 10 pénzt. Majd az elsőként beállt munkások következtek, azok azt gondolták ők, többet kapnak, mivel az előzőkhöz viszonyítva több időt dolgoztak. Azonban csak a megegyezett pénzt kapták. Mikor zúgolódni kezdtek, a gazda megmagyarázta, hogy nekik 10 pénzt ígért, azt meg is kapták. A későbbieknek pedig ugyanannyit akar adni, mint a másik csapatnak. Elvégre a saját pénzével, azt teszi, amit akar. „Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?”- kérdezte a gazda.(Máté 20:15)
A Bibliatörténet elolvasása után, valóban elgondolkoztam rajta, hogy kinek van igaza? A korán kezdett munkásoknak, akik jogosan több pénzt akartak a több munka után? Vagy a gazdának, aki saját pénzéből maga rendelkezik? Vagy mégis differenciáltan kellett volna őket fizetni?
Azonban, mikor az Ige azon részét olvastam újra, hogy: „Mert hasonlatos a Mennyek országa a gazdag emberhez…”- akkor az jutott eszembe: Mindegy, hogy valaki 20-30 éves hívő, vagy éppen 2 hónapos, ha szívéből megtért, és Jézust befogadta, újjászületett, akkor ugyanúgy örök élete van, mint aki több évtizede hívő, sőt nem biztos, hogy az utóbbi újjá született -e?
„Ekképpen lesznek az utolsók az elsők, és elsők az utolsók” – ezzel kapcsolatosan eszembe jutott egy történet, ami sajnos rosszul végződött.
Volt egy jó ismerősöm, aki minden vasárnap lányával együtt a templomba ment. Hitük, vagy csak a lelkük megnyugtatása miatt, nem tudni, de rendszeresen eljártak.
Aztán ismerősöm beadatott egy védőoltást, ami után már másnap egy seb jelent meg a szájába, és az arcán, ami többet nem múlt el, hanem tovább terjedt. Egyik alkalomkor az orvosi rendelőben találkoztam vele, és beszélgetés közben megtagadta az Istent. Nagyon megdöbbentem, hisz tudtam, hogy a kijelentés után az addigi Istentiszteletek, számára hiába voltak. A hite elhagyta.
„A sok elsőből lesz utolsó...”- sőt még az sem lett. Nagyon szomorú voltam, mikor temetésén megnéztem, és az életében szép asszony, halottként nagyon elváltozott, csúnya lett.
Hányan és hányan hagyják félbe Istenbe vetett hitüket, mert valami próba éri őket. Hányan fásulnak meg az élet gondjaiban.
De van olyan is, akinek öreg korában adatott meg kegyelem, hogy hitre jusson. Lehet, hogy halála előtt csak néhány hónapig szolgálja az Urat, de megnyerte az örök életet. Ez Istentől kegyelem volt a számára!
Persze senkinek sem ajánlom, hogy próbálja ki! Ugyanis nem tudjuk, hogy kegyelemből megkapjuk -e azt az utolsó lehetőséget, hogy az Úr mellett döntsünk? Mert, ha valaki úgy gondolkodik, hogy fiatal, és ráér megtérni, kihasználja az életet, azonban ha nincs számára megadva az utolsó lehetőség, egy balesetben, betegségben fiatalon is meghalhat, így a számításai nem jöttek be! Vagy ha arra gondolunk, hogy Jézus visszajövetele is közel van, ezért nem érdemes a senkinek játszani az örök élettel!
Isten szabad akaratot adott nekünk, hogy magunk döntsük el, akarjuk -e az örök életünket a Mennybe tölteni? Nekünk kell dönteni, és ha már Jézus megváltását elfogadtuk, ne legyen semmi, ami eltántorít Tőle.
Maradjunk kitartóak, mert a próbákban is Jézus van velünk. Ameddig akarjuk, Ő hűségesen ott van az életük minden napjában, minden pillanatban. Hadd rendelkezzen Ő az életük felett!!!
Akik már megismertük az Urat, bármi próba lesz az életünkben, ne tántorodjunk el a helyes útról, hanem bízzunk Jézusban, Aki minden baj megoldója! Ha mindvégig hűek leszünk, elnyerjük azt a dicső koronát, amit Jézus ígért nekünk.
Egyik kedves testvérünk nagyon Isten szerető, tisztelő, mindig vidám volt. Miután haza költözött az Úrhoz, a ravatalon úgy feküdt a koporsóban, mintha csak aludt volna. Semmilyen változás nem volt rajta látható. Megkönnyeztük az elvesztését, de valahol tudtuk, hogy végig hűséggel szolgálta az Istent, és ő csak előre ment. Nem bánat volt a szívünkben búcsúzáskor, hanem belenyugvás. Milyen más így elmenni, békességben, tudni azt, amit Pál Apostol mondott: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.”(2Tim. 4:6-8)
„Sok elsőből lesz utolsó…..” – mondja az Ige. De ha mégis megtörténik, ne hagyd az utolsó helyet, küzdjél érte, hogy bekerülj a Mennybe, az örök dicsőségbe. Most még itt dől el, a Földön az örök életed.