„Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk.” Jób könyve 2:10b

A bibliában az egyik kedvenc történetem Jóbnak a története. Közel érzem magamhoz ezt a történetet, bár közel sem ért annyi megpróbáltatás és próba, mint Jóbot!
Nézzük csak mi is történt Jób életében. Jób egy becsületes, Istenfélő ember volt és az Úr gazdagon megáldotta őt, családját és keze összes munkáját. A sátán is látta mindezt, látta, hogy Jóbot mennyire megáldja az Úr és milyen gazdagságot, tekintélyt adott neki. A sátán ekkor azt mondta Istennek, hogy Jób csak azért áldja őt, mert mindene megvan, és mert az Úr oltalmazza az életét és családja életét. Ezért azt mondta a sátán, hogy nézzük meg, ha mindene elveszik biztos káromolja majd az Istent. Erre az Úr azt mondta a sátánnak, hogy rendben, mindenét a kezedbe adom, egyedül az életét nem.
Ezután történt, hogy Jób mindenét elvesztette, amije volt. Elvesztette a jószágait, szolgáit, vagyonát és még a gyermekeit is. Majd betegség gyötörte a testét, és még a felesége is arra biztatta, hogy tagadja meg az Istent.
Azonban Jób, még szenvedései között is félte az Urat, és bízott Benne.
Megpróbáltatásaiban is így felelt:
„Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!” Jób könyve 1:21

Jób áldotta az Istent, de vajon mi mit tettünk volna ebben a helyzetben? Vajon hogyan reagálnánk, hogyha egyik napról a másikra elvesztenénk az állásunkat, az egészségünket, vagy valakit, aki nagyon közel állt hozzánk? Egy dolog elvesztése is nagyon fájdalmas tud lenni, hát még az, amikor minden elveszik, és úgymond kicsúszik a talaj a lábunk alól.
Jób tudta azt, hogy mindene, ami van, az Úrtól van, az Úrtól kapta és ezért tudta azt mondani, hogy: „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve.”

Könnyű az Urat áldani, dicsérni akkor, amikor jól mennek a dolgok. Akkor, amikor minden úgy alakul, ahogy azt elterveztük. De mi a helyzet olyankor, amikor máshogy alakulnak a dolgok. Elcsüggedünk? Panaszkodunk? Kérdőn nézünk Isten felé, hogy mégis mért engedte meg mindezt?
Talán mindannyian éltünk már át ilyen helyzeteket. De mivel az Úr gondolatai, nem a mi gondolataink, nem tudhatjuk, hogy Ő mit tervezett az életünkbe.
Lehet, hogy épp azzal, hogy elvesztetted az állásodat, kapsz egy jobbat az Úrtól, ahol talán többet keresel, és amit jobban szeretsz csinálni. Azzal, hogy ki lettél állítva a szolgálatodból, amit az Úrért tettél és amit szerettél, lehet hogy azt eredményezi, hogy más területre vezet az Úr, egy ismeretlen területen próbálhatod ki magad, amiben meg akar áldani Isten, de másképp nem juthattál volna el oda és ezzel együtt még a régit is visszakaphatod. Azzal, hogy lekésted reggel a buszt, vagy a vonatot, mikor munkába siettél, lehet, hogy épp egy balesettől óvott meg.
Soha nem tudhatod, hogy mindaz, ami történik veled, miért történik. Mielőtt pánikba esnél, vagy el fog a félelem kérdezd meg az Urat, Ő mindenre választ ad. Hiszen lehet, hogy az általad rossznak érzett dolog által, egy még rosszabbtól óvott meg.

Végezetül szeretnék veletek megosztani egy történetet, ami egy ember és Isten beszélgetését írja le.

ÉN: Uram, kérdezhetek Tőled valamit?
ISTEN: Természetesen.
ÉN: Ígérd meg, hogy nem leszel mérges rám...
ISTEN: Ígérem.
ÉN: Miért zúdítottál ma annyi mindent a fejemre?
ISTEN: Ezt hogy érted?
ÉN: Hát, reggel elaludtam.
ISTEN: Igen...
ÉN: Egy örökkévalóságig tartott, míg beindult az autóm.
ISTEN: Aha...
ÉN: Ebédre nem olyan szendvicset kaptam, amilyet rendeltem - így várnom kellett.
ISTEN: És?
ÉN: Hazafelé lemerült a mobilom épp mikor valaki hívott...
ISTEN: Értem.
ÉN: És mintha ez még nem lett volna elég, mikor hazaértem és pihenni szerettem volna, beleültem az új masszázsfotelomba az pedig nem akart bekapcsolni.
Ma nem jött össze semmi! Miért engedted, hogy minden így alakuljon?
ISTEN: Engedd meg, hogy megmagyarázzam: hajnalban a Halál Angyala állt ágyad mellett én pedig egyik angyalom küldtem, hogy küzdjön meg vele az életedért. Hagytalak aludni ez idő alatt.
ÉN: (szégyenkezve) Áh...
ISTEN: Azért nem engedtem, hogy az autód beinduljon, mert ha elindulsz, épp egy részeg sofőrrel találkozol utadon, aki beléd hajtott volna.
ÉN: (megalázkodva) Ó...
ISTEN: Az, aki a szendvicsed készítette beteg volt, így nem akartam, hogy tőle kapd az ebéded. Tudtam, hogy nem késhetsz munkából.
ÉN: (zavarban) Aha...
ISTEN: A telefonod pedig azért merült le, mert az a személy, aki hívott csak hazugságokkal tömte volna a fejed és Te hittél volna neki. Így védtelek meg tőle.
ÉN: Értem, Uram.
ISTEN: Ó, és az a masszázsfotel pedig hibás volt és tönkretette volna az áramellátást a házadban.
ÉN: Úgy sajnálom, Uram...
ISTEN: Ne sajnálkozz, csak tanulj meg bízni bennem! Jóban és rosszban egyaránt.
ÉN: Bízni fogok benned, Uram!
ISTEN: És ne kételkedj. Mindig jobb lesz az általam tervezett nap számodra, mint amilyen a tiéd lenne.
ÉN: Nem fogok kételkedni. Engedd meg, hogy megköszönjek mindent, amit értem tettél.
ISTEN: Nincs mit megköszönnöd, gyermekem. Ez csak egy újabb nap volt, hogy Istened voltam és nagyon szívesen törődöm a gyermekeimmel.

Kívánom testvéreim, hogy tanuljunk meg igazán bízni az élő Istenben. Ha úgy érzed, hogy kicsúszott a talaj a lábad alól, vagy összecsaptak fejed felett a hullámok, akkor is bízz Benne, hisz Ő mindig kézben tartja a dolgokat.