„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (II. Kor. 12:9)

A fenti igén egy nagyon fáradt nap után akadt meg a tekintetem. Fáradságot éreztem a testemben és a lelkemben is. És akkor olvasom az igét és érzem azt, ahogy Krisztus ereje megerősít és igen, minden nap újra és újra megerősít.
Talán hallottuk már másoktól, vagy épp mi magunk mondtuk már azt, hogy „már élni sincs erőm”.  De van erőnk, és nem azért mert mi magunk bizonyulunk olyan erősnek, hogy semmilyen gond és probléma sem fog ki rajtunk, hanem azért, mert az Úr minden reggel megadja a szükséges erőt, amivel végig tudunk csinálni egy nagyon nehéz, fárasztó napot is.
Olyan ez, mint mikor a szervezetünk innivalót vagy ételt kíván és megadjuk azt, amire szüksége van. Vagy egy autónak üzemanyagra van szüksége, ahhoz, hogy elvigyen oda, ahova el szeretnék jutni. A lelkünknek is szüksége van minden nap eledelre, amit Isten igéje, az imádság, az Istennel töltött idő meg tud elégíteni.

Akkor amikor úgy érzem, hogy már lassan kiszárad a lelkem, hogy már lassan minden értelmét veszti körülettem, minden olyan erőtlen amit teszek. Meg kell kérdeznem magamtól, hogy töltök-e elég időt Istennel? Beszélgetek-e vele, akár munka közben is? Olvasom az Ő igéjét? Vagy esetleg minden este elmondok egy rövid imát és lefekszem. Vagy talán már napok óta ki sem nyitottam a bibliám. És csodálkozom, hogy ilyen erőtlen vagyok? Pedig ott a kulcs a kezemben, csak oda kell mennem az Úr elé és kérni kell tőle egy kis „olajat”, hogy tudjak tovább menni.

Nehéz mikor azt érezzük, hogy vége mindennek, hogy kicsúszott a talaj a lábunk alól, hogy összecsaptak a fejünk fölött a hullámok. De nem győzhetnek le a körülmények.
Újra és újra kell, hogy megújuljunk Krisztus ereje által. Nem hanyagolhatjuk el a vele való kapcsolatunkat. Hisz gondoljunk csak egy emberi kapcsolatra, az is úgy működik, hogyha időt szakítanak egymásra, máskülönben a kapcsolat előbb-utóbb kihűl. Isten mindig várja azt, hogy beszélgessünk vele, hogy megosszuk vele az életünket és fáj neki, amikor nem tesszük, amikor nem szólunk hozzá, mert túl elfoglaltak vagyunk.
Pedig a vele töltött időben egyszerűen megújulunk, olyan erőt kapunk, amire nem is gondoltunk volna. Egyszerűen feltöltekezünk, amikor az időnket az Úrnak adjuk. Mert az Ő jelenlétében mindent megtalálunk, amit a világban nem, vagy amit az emberektől nem kapunk meg. Hisz Ő nem támaszt felénk nagy elvárásokat és nem kér tőlünk olyat, amit nem tudnánk teljesíteni. Sőt, nála igazi megnyugvást találunk, elfogadást és szeretetet.

Azt mondja Pál: „Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” II. Kor 12:10

Erőtlenségeim közepette is lehetek eszköz Isten kezében. Akkor is tud használni, mikor úgy érzem, hogy nincs erőm szolgálni, nincs erőm elmondani egy bizonyságot, vagy nincs erőm imádkozni egy testvérért. Vannak helyzetek, amikor egyszerűen csak kérni kell az Urat, hogy cselekedjen helyettem, cselekedjen rajtam keresztül és Ő meg is teszi.

Ezért amikor szól az Úr hozzád, ne mondd, hogy nincs időd, hogy majd később. Mert az időd is tőle kaptad, úgy ahogy az erőt is, ami kell, hogy átvészelj egy-egy nehéz időszakot!