„Mindennek megszabott ideje van, meg van az ideje minden dolognak az ég alatt.” Prédikátor könyve 3:1

Igen, mindennek meg van a maga ideje. Ennek ellenére mégis olyan sokszor a türelmetlenség az, amivel szembe találjuk magunkat minden nap. Pedig az Úr türelemre int és tanít bennünket.
Türelmetlenek vagyunk, amikor egy próba közepén vagyunk és azt kérdezzük, hogy mikor lesz már vége. Türelmetlenek vagyunk akkor is, amikor a kérdéseinkre nem kapunk azonnal feleletet az Úrtól. Vagy mikor a kéréseink talán csak évek múlva teljesülnek. Akkor is türelmetlenek vagyunk, hogyha az Úrtól kapott látásunk, álmaink nem válnak azonnal valóra.

De akkor, amikor türelmetlenek vagyunk azt fejezzük ki, hogy nem bízunk eléggé az Úrban. Talán attól félünk, hogy amit kértünk nem fogja teljesíteni? Vagy, hogy nem hozna ki bennünket a próbából, amibe épp belekerültünk? Vagy félünk attól, hogy az ígéretek és az álmok, amiket kaptunk az Úrtól nem fognak teljesülni?

A türelem, bizalom Isten felé! Bízni abban, hogy Ő megszabadít és nem hagy magunkra a legnagyobb szenvedések közepette sem. Bízni abban, hogy amit Ő megígért azt teljesíteni fogja és a Tőle kapott álmokat, látásokat valóra váltja. De bízzuk rá azt, hogy mindezt mikor viszi véghez.
Az ige így ír: „Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg, ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.” Habakuk könyve 2:3
Ne siettesd a dolgokat, sőt, ha késik is, várd türelemmel. Ne akarjuk Isten időzítését módosítani, mert Ő tudja, hogy mikor mire van szükségünk. Jól tudja, hogy mikor mit akar megvalósítani az életünkbe.

Amikor egy gyermek kinéz magának egy új játékot, azonnal szeretné megkapni a szüleitől. De sokszor bizony nem kaphatja meg akkor, nem érti hogy miért, de neki is meg kell tanulnia várnia, hisz a szülő a legjobbat szeretné gyermekének, ezért jól tudja, hogy miért nem veszi meg neki.
Így van velünk Isten is. Néha, talán mint egy gyermek követelőzünk, most azonnal akarjuk, de Isten vár. Nem azért vár, mert nem tudná megadni. Talán még nem vagyunk kész rá, hogy megkapjuk. Vagy lehet, hogyha megadná nekünk, az nem válna a hasznunkra. Vagy kíváncsi az Úr a kitartásunkra, hogy feladjuk, vagy pedig folyamatosan imádkozunk érte.

Isten azt akarja, hogy tudjunk türelmesen, kitartóan várni rá. De a türelmet nem úgy fogja megtanítani, hogy elveszi a mi türelmetlenségünket, amit hirtelen felvált a türelem. Nem…bár, hogyha ezt tenné, az lehet, hogy könnyebb és egyszerűbb lenne a számunkra, de Ő teljesen máshogy tanít bennünket. Hoz az életünkbe olyan helyzeteket, amikor megtanulhatjuk, amelyekben türelmesnek kell lennünk. Vagy hoz elénk olyan embereket, akikhez türelemre van szükségünk. Tehát Isten nem elveszi a türelmetlenségünket, hanem megtanít bennünket türelmesnek lenni. És lehet, hogy néha elesünk és nem álljuk jól a próbákat, de Istennek nem fogy el a türelme irántunk. Ha kell újra és újra átveszi velünk ugyanazt a leckét. Ha kell, sokszor ismételteti velünk azt a feladatot, hogy megtanuljuk.
Mert Ő nem fárad bele, soha nem mondja azt, hogy most már nincs türelmem hozzád.
Ezért higgyük el, hogy az Úr a legjobbat akarja nekünk és az Ő időzítése a legjobb, mert az Ő gondolatai nem a mi gondolataink!