„Az Úrnak fenyítését fiam, ne utáld meg, se meg ne und az ő dorgálását. Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az ő fiát, a kit kedvel.” (Péld. 3:11-12)

Vannak szülők, akik egy igazán modern felfogás szerint nevelik a gyermekeiket. Ez a modern felfogás arra az elvre épül, miszerint hagyni kell, hogy a gyerek magától vegye észre a hibáját és türelmesen ki kell várni, hogy ő maga lássa be azt, hogy változnia kell egy adott dologban.  Személyes véleményem szerint lehetséges, hogy eljön az idő, amikor a gyerek talán maga is belátja a változás szükségességét, de akkor talán már késő lesz… akkora talán már sok visszafordíthatatlan dolog megtörténik… addigra sok-sok heges sebhely marad, amely sohasem múlik el és kihatással bír majd a jövőre. Én nem eszerint a modern elv szerint nevelkedtem. Ha az én édesanyám látta, hogy bizonyos cselekedeteim miatt veszély leselkedik rám, vagy éppen a saját és körülöttem levők életére is kiható hibát készülök elvéteni, akkor figyelmeztetett engem, és nem várta meg, hogy lelkileg összetörjem magam. Szólt nekem, figyelmeztetett engem. Miért? Mert egy szülőben féltő szeretet lakozik az ő gyermeke iránt és ez a szeretet nem nézi tétlenül végig azt, ahogyan a gyermek a szakadék felé rohan. Egy szülő ezért szülő… mert mindenki másnál jobban félt és mindenki másnál jobban a javunkat akarja, és minden bölcsességét arra használja, hogy jó előmenetelt segítsen elő a gyermek életében.

Azt olvassuk a fenti Igében, hogy bizony az Úr is megdorgál bennünket... és az Ige azonnal egy hasonlattal folytatja: „mint az atya az ő fiát, akit kedvel”. Ez az egyik kedvenc Igém, amióta egyszer igazán közel került hozzám és mélységekig megértettem.  Még egészen gyerek lehettem, amikor beszélgettem az Úrral, és több feddő Igét is kaptam Tőle… Szívem megszomorodott és kérdőn tekintettem az Úrra, hogy miért nem inkább dicsér engem…. miért a hibáimat hozza fel nekem? És erre a kérdésemre meg is jött a válasz a fenti Ige által. Ott és akkor megértettem, hogy a legerősebb szeretet nyilvánul meg abban, amikor Isten dédelgetés és kedves szavak helyett fegyelmez, és talán beleenged olyan helyzetekbe, amelyek fájdalmai felismertetik, hogy miért is akarja, hogy elhagyj bizonyos dolgokat.

A figyelmeztetés a SZERETET HANGJA. A figyelmeztetés, fenyítés valami sokkal rosszabbtól való védelem. Csak az a személy tudja felvállalni a figyelmeztető szerepét az életedben, akinek igazán fontos vagy. Hiszen sokkal könnyebb nyájas szavakat súgni és érdektelenül, vagy épp eltitkolt mosollyal végignézni, ahogyan beleesel a gödörbe és talán menthetetlenül megsebesíted magad.

Amikor Isten a fenyítés komoly eszközeit veti be az életedben, Számára is gyötrelem… Jézus gyakran sír a mi fájdalmaink miatt… de ne feledd el, hogy már tárja is az Ő karjait, hogy meggyógyítsák azokat az apró sebeket, melyek azért kellettek, hogy a menthetetlen sérüléseket elkerüld. „Mert Ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei be is gyógyítanak.” (Jób 5:18)

Jézus Krisztus helyet készített nekünk az Ő országában, maga mellett akar tudni bennünket, ezért azon fáradozik, hogy segítsen úgy élni az életünket, hogy valóban polgárai lehessünk annak a tökéletes helynek. Mennyi beszámolót hallunk azoktól a testvérektől, akiknek Jézus bemutatta a pokol világát. A pokolban rengeteg olyan ember szenved, aki itt, a Földön sikeres, látszólag boldog életet élt… de a földi örömöket hajszolva nem törődött Isten és talán embertársai figyelmeztetésével és menthetetlenül elveszett. Bár élt volna a dorgálással és hagyta volna, hogy Isten kezei begyógyítsák az apró sebeit, melyek által megtanult volna járni a keskeny úton…

De nem kell, ilyen „messzire” mennünk a tanulság keresésében. Számtalan embert ismerek, akiben rengeteg érték rejlik, de az értékek fényét elhomályosítja a szabadosság, a korlát hiánya. Isten sokkal többet lát mindannyiunkban, mint amit mi el tudnánk képzelni magunkról… Látja, hová juthatunk el Vele, ha hagyjuk, hogy dorgáljon – amikor mi szívesen fürdenénk a dicséret tengerében… „Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.” (Zsidók 12:11)

Hatalmas gazdagságra teszel szert, ha megérted, hogy a dorgálás, a figyelmeztetés a SZERETET HANGJA. Ha ezt a szívedbe vésed, megváltoznak a kapcsolataid, mert ha a te Istened, vagy az Ő eszközeként felhasznált feleséged, férjed, barátod, testvéred figyelmeztet, nem rossz indulatot vélsz felfedezni a szavak mögött, hanem annak a ténynek felvállalását látod, hogy az, aki figyelmeztet téged, mindent meg akar tenni azért, hogy győztes légy az életedben, a szolgálatodban, a családodban.