"Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert 'a jókedvű adakozót szereti az Isten'. Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre." 2Kor 9,6-8

Az adakozásról szeretnék néhány gondolatot megosztani veletek, főként a pénzbeli adakozásról. Az adakozás egyfajta próba. Isten leméri ezen keresztül mennyire szereted a pénzt, mennyire bízol benne, és hogy végső soron mi is van az első helyen a szívedben.

Nehezedre esik beadni a tizedet? Minden forint számít? De Uram, akkor nem jövök ki ebben a hónapban, ha még adok is – mondogatod? Rögtön belebuktál mindhárom próbába. Egyszer elbuktál azon, hogy a pénzhez ragaszkodtál, másszor azon, hogy nem bízol benne, hogy Isten eléggé teszi egész hónapra a pénzed, harmadszor ebből következik, hogy nem ő van a szívedben az első helyen. Nehéz ezt beismerni, ugye? Pedig törvényszerű. Itt az ideje, hogy változtass!

A feleségemmel hisszük, hogy az Úr minden egyes adakozásra fordított forintot duplán, triplán megáld. Voltak idők mikor én is elbuktam ezen a területen: nem adtam be a tizedet, „tartozok neked” cetliket gyártottam, és hasonlók. Az ördög nagyon tud munkálkodni és hitetni. Aztán az ember learatja a gyümölcsét a vetésének. Lázadtam is, az volt a vesszőparipám, hogy nem kell tizedet adni. Hiszen újszövetség van, nincs róla egy szó sem az újszövetségben, csak annyi, hogy adakozni kell. De aztán az Úr elmagyarázta szolgálókon, életeken keresztül, hogy ez csak azt jelenti, hogy nem kevesebbet, hanem még többet adjunk, mint a tized, hogy legyünk erre is szabadok, de semmiképp ne sajnáljuk. Ne azt adjuk, ami hónap végén megmarad a családi költségvetésben, hanem az elején tegyük félre, mintha az a pénz nem is volna, hogy a zsengéből, a kövérjéből adja az ember, ne a szíve szoruljon, mikor arra gondol, hogy adni kell, lásd az alapigénket.

Lássunk még egy igét: Mk 12,42-44: "Egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt. Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: 'Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.'" Amint látod ebben az igében is, soha nem az összeg számít, hanem a szív. Az Úr nem garasoskodik, nem fogja forintra kiszámolni, hogy amit adakozásra fordítasz, az megvan-e a jövedelmed 10%-a, csak azt nézi, hogy mennyire odaszánt a szíved. Nem attól leszel „jó keresztény”, ha sok pénzt dobsz a perselybe, hanem attól, hogy „jó kedvvel” adakozol, hisz azt szereti az Úr is.

Az Úrnak nincs szüksége a pénzedre, ezt ezerszer hallottuk már. De miért is? Annak idején a Léviták kapták meg a tizedet, mert ők nem termeltek, nem Isten kapta meg az adományokat a bankszámlájára... A mai világban a gyülekezetnek van szüksége az adományokra. A gyülekezetnek is vannak költségei, vannak tervei, ezekről ne feledkezz el. A te felelősséged is, hogy adakozz, mert ha nem adakoznak a tagok, akkor előbb utóbb le lehet húzni a rolót. Az otthoni környezetedben is arra törekedsz, hogy szépítsd azt, a gyülekezetre is így tekints, az a második otthonod. Tehát Istennek bár nincs, de a gyülekezetnek nagyon is szüksége van az adakozásodra.

Tekints az Úrra, mint mennyei bankárra, akibe minden hónapban fektetsz valamennyit, Ő nem fog csődbe menni, rá biztosan számíthatsz, minden tiszta szívvel adakozott forint áldást hoz Neked. Nekem bejött, nem csalatkoztam az Úrban, ahogyan igéjében megígérte, nem tett kenyérkéregetővé, sőt bőségesen megáldott. Lehet, hogy nem vagyok milliomos, de dicsőség Neki, hogy minden nap nyugodtan kelhetek fel, mert az anyagi életem a legjobb kezekben van Nála.