„És amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. Ha pedig ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.” Márk evangéliuma 11:25-26
Jézus ebben is példaként járt előttünk! Ő bűnöket bocsátott meg és bocsát meg ma is. Megbocsátott azoknak az embereknek, akik keresztre feszítették. Ő nem a vérző sebeire tekintett és a hatalmas fájdalomra, amit ott akkor átélt, hanem rád és rám gondolt. Még a kereszten is azt mondta, hogy Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek.
Felteszem magamnak a kérdést, hogy én a hétköznapokban hogyan cselekszem. Tudok-e megbocsátó lelkülettel élni, vagy pedig az első alkalommal, amikor megbántanak sértődve félreállok. Nagyon nehéz megbocsátani, amikor úgy érzed, hogy jogos mindaz, amit érzel, megbántottak, talán épp olyan valaki bántott meg, aki közel áll hozzád. Az Úr mégis azt mondja, hogy bocsáss meg. Gondolj csak bele, Isten hányszor és hányszor bocsátott már meg neked, hányszor bocsátotta meg azt, hogy téves útra tértél, bűnbe estél, nem úgy viselkedtél, megbántottad Őt. De Ő mégis megbocsátott, sőt, meg sem emlékezik róla többé. Hogyha én elvárom az élő Isten bocsánatát, akkor nekem nincs jogom őrizni a haragot, és évek múlva is felróni a múltat valakinek.
„Ha haragusztok is, ne vétkezzetek, a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek.” Ef. 4:26-27
A haragot, megbántottságot mind-mind a gonosz, az ellenség táplálja. Olyan ártalmatlannak tűnik ez az érzés, mégis rengeteget tud rombolni, ezért csirájában tudnunk kell felismerni és elfojtani. Miközben táplálod a haragot, a meg nem bocsátást tönkre mehet az egészséged, oda lesz a lelki békéd, tönkre mehetnek a kapcsolataid és Isten és magad közé is falat építesz. Ezért ismerd fel, ha nem tudtál valakinek megbocsátani, ha rendezetlen ügyeid és kapcsolataid vannak és kérd a seregek Urát, hogy tudj megbocsátani másoknak és tudj bocsánatot kérni.
Sajnos már hallottam azt keresztény embertől, hogy na majd én megfizetek, majd én bosszút állok ezért és ezért a dologért. Ez mélyen elszomorított, mert a bosszúállás és az ítélet, nem a mi feladatunk. Isten azt mondja, hogy bocsáss meg, hogy áldd még az ellenségeidet is és ne átkozd. Isten egy igazságos Isten, jól tudja, hogy ki miben vétkezett és hogy kinek miről kell majd számot adnia. Ő mindig felhozza az igazságot, a legigazságosabb bíró. Épp ezért hagyni kell, hogy Ő munkálkodjon és ha azt kéri, hogy bocsáss meg most egy mostani vagy esetleg egy régi sérelmet, akkor tedd azt. Addig, amíg nem tudsz megbocsátani, és nem tudsz elengedni dolgokat a múlt folyamatosan ott lesz és nem tudsz tőle szabadulni, bármennyire is szeretnél.
„Ha pedig ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.” Vegyük komolyan az Úr szavát. Nézz ma a szívedbe, csendesedj el az Úr előtt, meg fogja mutatni, hogy mit kell tenned. Hogy ki az, akinek talán még nem bocsátottál meg, vagy, hogy táplálsz-e haragot a szíved mélyén, amiről talán te magad sem gondolnád, hogy ott van. Felejtsd el azt, hogy, „de ő bántott meg”, „hazudott”, „nekem van igazam”, stb. Tedd meg az első lépést, a többit pedig bízd az Úrra!