(A fenti Igét mennél többet olvasom, annál inkább érzem az Úr közelségét. Ez az érzés motiváljon az Ige kibontásában!)Mi hívő emberek, nem csak elfogadjuk Jézus Krisztust Megváltónknak, hanem naponta élő kapcsolatban akarunk vele lenni a Szent Szellem által. Ragaszkodunk minden olyan emberhez, aki a mi számunkra kedves, akkor Aki az életét is oda adta értünk, nem -e érdemli meg a ragaszkodásunkat?
Ha valaki Isten útján akar járni, akkor számol azzal, hogy a régi dolgait leteszi, és minden erejével azon van, hogy mennél többet ismerjen meg Jézusról.
Minden nap elsőként Hozzá megyünk imáinkban, mert tudjuk, hogy Nála van az élet! A mi életünk is! Vágyjuk az Ő hangját hallani! Vágyjuk az Ő közelségét, amit a Szent Szellem által érezhetünk! Hozzá visszük a betegségeinket, örömeinket, bánatainkat, mindent, ami érint bennünket, csak Nála orvosolható.
Miután megismertem az Urat, nem sokkal később folyamatában kaptam az ajándékokat, álmokat, látomásokat, kijelentéseket, indíttatásokat, és minddel volt valami célja az Úrnak. Mindegyikkel üzenni akart valamit, vagy nekem, vagy másoknak, de nem céltalan történt egyik sem.
20 éve mióta keresztyén lettem saját döntésemből, azóta egyetlen nap nem múlt el, hogy ha csak egy percre is, de ne emlékeztem volna meg Róla, akár imában, akár csak gondolatban. Mert életem részévé vált! Mint egy testrészem, ami mindig velem van, úgy van a szívemben kitörölhetetlenül Ő, Jézus Krisztus!! Több mint 7300 nap telt el azóta, mikor a szívembe költözött az Úr! De azt mondhatom én is, mint Pál apostol: „Mert nékem az élet Krisztus”- Igen, minden Róla szól. Ha szomorú vagyok, ha boldog vagyok, ha betegség gyötör, ha gyógyulásért adok hálát, ha a gyermekem bajban van, egyszóval: „mindenért”- Hozzá megyek!
Ő az én számomra, aki az életemet jelenti!! Lehet -e egyetlen gondolat, amiben Ő nincs benne? Lehet -e öröm, ami nem Tőle jön? Nem -e Ő ül az Isten jobbján, és közben jár az övéiért? Hisz valljuk be őszintén hányszor és hányszor kell közben járni értünk, mert a világ dolgai megnehezítik és bűnbe viszik az életünket. Ő a szószólónk az Atyánál!
Mikor kapjuk a sok áldást, és gyümölcsözővé válik itt a földön az életünk, nem jelentkezünk önként az Úrhoz való elköltözésre.
Pedig a földön hullámvölgyek és hullámhegyek vannak. Néha jönnek a nagy próbák, amik eltakarják a napot előlünk. Azt is tudjuk, hogy a Mennyben örökké öröm, és boldogság van! Ott az Úr dicsérete szól, mégis sokan vonakodnak az ismeretlentől. De kinek ismeretlen mindaz? Hát a hitetlen embereknek, akik nem ismerik Jézust!
A hívő ember, aki jól ismeri Jézust, azt vonzza a szeretet, amit Ő felkínál.
Örül, ha ott lehet mindig körülötte, tudatában van annak, hogy a mag is elrohad a földben, és másik növény fejlődik ki belőle. Ugyan úgy mi sem testben látjuk meg az Urat, hanem testünk nélkül. De reményünk, hogy örök életet kapunk, és ott lehetünk Vele, az Úrral mind örökre! Ott már nem lesz sírás, nem lesz betegség, nem lesz a földön megtapasztalható nyomorúság, hanem örök boldogságban élhetünk az Úrral!
Ha tehát a földön ideiglenesen boldogok is vagyunk, de tudjuk, hogy ennek vége lesz. Mert a sátán nem tűri el a békességet, nem tudja elviselni, ha boldog vagy. Ezért újra és újra támadásba kezd, és nem unja meg akkor sem, ha olykor olykor nem sikerül neki a terve.
A hívő embert nem éri váratlanul az elköltözés. Mert, aki az életét az Úrnak szánja, az felkészül a vele való találkozásra, és ha dönteni kellene a ideiglenes örömök, vagy az örök élet között, bizton az utóbbit választaná.
Azt mondja az Ige: „kívánván elköltözni, és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb!”
Ha olyan személyhez megyünk, akit szeretünk, és Ő is szeret bennünket, szívesen tesszük, mert számunkra is egy kellemes együttlét ígértetik. Miért ne mennénk ahhoz szívesen, Aki mindennél jobban szeret engem és téged?
Azt mondta Jézus: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
Az én Atyám házában sok lakóhely van, ha pedig nem volna, megmondtam volna nektek. És ha majd elmegyek, és helyet készítek néktek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek”