„Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben.” (Efézus 4, 1-6)
Csak úgy suhannak a hétköznapok, igyekszünk megfelelni a számtalan teendőnek, sietünk a munkából az otthoni dolgainkhoz, onnan a gyülekezeti elfoglaltságainkba, és este fáradtan esünk be az ágyunkba, kimerült testtel és megfáradt lélekkel. Minden területen meg kell felelnünk, mert rengeteg a munkára váró ember, akik közül sokan szívesen betöltenék a helyeinket, otthon a párunk, a gyerekek tőlünk remélik a szeretetet, odafigyelést, gondoskodást és a szolgálatunkat szeretnénk kifogástalanul, az Úrnak tetsző módon végezni. Melyik ne lenne fontos ezek közül? Aztán a rohanás közepette felütött, a hosszú úton minket végig kísérő, lélekmentő Bibliánk, a sok helyen bejelölt, számtalanszor lapozott, itt-ott szamárfüles oldalairól, kopott fedlapja alól újra szól, int, észhez térít. „Kérlek tehát titeket” – és tudom, érzem, nem is Pál mondta ezt, mint ember, hanem Isten szólt rajta keresztül: „éljetek méltón, ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok”. Hoppá! Annyira jó akarok lenni… de mégis miben?
A legfontosabb marad el, hogy a munkavállaló, a feleség/férj, szülő, szolgáló mellett ne felejtsek el igazi gyermeke maradni az Istennek. Az új parancsolat minden földi kötelezettség felett kéri ezt: „szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (János 13, 34) Nem marad már erő alázattal és türelemmel lenni... Vágyva vágyjuk a békességet, de mintha ezzel a vágyakozással fordított arányban egyre csak tűnne ez el az életünkből. És ebben a forgatagban azt tapasztaljuk, hogy a számunkra és az Úr számára is fontos kapcsolataink szétzilálódnak. Az ördög célja, hogy feleméssze a házasságokat, a barátságokat, a gyülekezeteket, és ha nem figyelünk, akkor bizony jó eszközei lehetünk ebben. És ezen a mondaton senki ne botránkozzon meg. Bizony, mikor nem Isten kérése szerint cselekszünk, akkor éppen az Ő munkája ellen teszünk, ezzel az ellenség malmára hajtva a vizet. Nincs egység magától, az Ige is arra figyelmeztet, hogy igyekezzünk ezt megtartani. Természetünknél fogva és a tanult viselkedésminták miatt is hajlamosak vagyunk arra, hogy önző módon nyilvánuljunk meg kapcsolatainkban, ne a mások – legyenek akár ezek szeretteink – érdekeit tegyük az első helyre, hanem a sajátunkat, ami kellemes, ami számunkra jó. A gyülekezetek egységét is önös érdekek, vallásos megszokások lehetetlenítik el, csak mert nem figyelünk a fenti sorokra: „Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek”. Mi pedig képesek vagyunk emberi apróságokon vitázni, ezzel megfúrva a nélkülözhetetlen egységet.
A rengeteg elvárás közepette tegyünk végre megint rendet! Ez a felszólítás olyan világos és magától értetődő volt a kezdeti időszakban, de ahogy az idő múlik, sajnos nem meggyökerezünk, hanem ellangyosodunk bizonyos igazságok tekintetében. Nem az határozza meg, hogy milyen emberek vagyunk, ahogyan a munkában teljesítünk vagy az, hogy minél több szabadidőnket töltsük a gyülekezetben. Természetesen fontos az Úrnak minden szolgálatra szentelt perc, de legfontosabb a Vele kapcsolatban eltöltött idő. Nem színből, hanem szívből… Mekkora igazság ez! Ahhoz azonban meg kell tartanunk a fenti sorokat, írjuk ki, ha kell egy kis papírra, ahol mindig szem előtt van vagy lapozzuk itt fel a Bibliát, ahányszor csak kell, de a legjobb, ha felvéssük szívünk hústábláira:
„Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.”