„A Hamis bizonyság nem marad büntetlen, és aki hazugságokat beszél elvész” Péld.19:9

Először nézzük meg, hogy mit is nevezünk bizonyságnak, mert ezt sokan még a gyülekezetbe járó testvérek sem tudják.
Egy bizonyságról akkor szoktunk beszélni, mikor Isten megáld bennünket. Tehát mindenképpen Isten áldását jelenti az ember számára, ami lehet anyagi áldás, gyógyulás, egy olyan esemény, vagy döntéshozatal, ami kedvező az illető számára stb.
Azt olvassuk az Igében, hogy a „hamis bizonyság nem marad büntetlenül”. Mikor lehet hamis a bizonyság? Akkor, mikor az illető testvér nem a valóságot mondja el, hanem tesz hozzá, talán azért, hogy a többiek jobban felnézzenek rá. De ugyan ez, megtörténhet fordítva is, hogy Isten ad egy bizonyságot, pl. anyagi áldást, de hogy mások ne irigykedjenek, ezért nem mondja el, vagy nem úgy mondja el, ahogy történt.
Amint olvassuk az Igében, ha Istentől kapott bizonyságot nem a megtörténtek alapján mondunk el, bizony annak súlyos következménye lesz. Úgy olvassuk, hogy „ha hazugságot beszél”. Bizony-bizony, gyakran előfordul, hogy az emberek hazudnak, ami nem Istentől van. Mint tudjuk, a hazugság Atyja a sátán, aki ősidők óta hazugsággal csábítja el az embereket.
Vannak, akik nem tudják megkülönböztetni a hazugságot az igazságtól. Valahányszor erre gondolok, nagyon elszomorodok miatta, mert ezeket az embereket a sátán orránál fogva vezeti.
Ha egy kis gyermeknek meg kell tanulni az alapvető szavakat, akkor a szülőnek azt is szigorúan tudni kellene, hogy ő a felelős, hogy a gyermek meg tudja különböztetni ezt a fontos dolgot! Hogy miért fontos is? Azért, mert az igazság az Úrtól, a hazugság a sátántól van, és jól tudjuk, ki kinek szolgál onnan kap fizetséget. A gyermek is hamar felnő, és ha nem kapja meg ezeket a fontos útmutatókat, ugyan honnan is tudhatná?
Tehát ha visszakanyarodunk az Igéhez, az láthatjuk, hogy nagy ára van annak, ha valaki nem veszi komolyan a figyelmeztetést, ami büntetéssel, és elvesztéssel jár.
Azt a jó szándékú áldást, amit Isten adott, kegyelemből, és szeretetből, egy embernek, ne próbáljuk az ellenség szavaival eltorzítani, bemocskítani, hanem inkább gyönyörködjünk benne, és adjunk hálát érte!