„Isten jó! „Mondhatjuk mindannyian, de nálunk is jobban kihangsúlyozza ezt Jézus a következő Igékben:-  „És íme, hozzá jövén egy ember, mondá néki: Jó Mester mi cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?
Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, Tartsd meg a parancsolatokat!
Melyeket? Jézus pedig monda néki: „Ne ölj, ne paráználkodj….”Máté 19:16-17

-Ha a következő Igét megnézzük, hasonló az előzőhöz: „Amikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember, és letérdelve előtte, megkérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök éltet elnyerhessem?Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy az Isten!
A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál………”Márk 10:17-19

-És megkérdé őt egy főember mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerhessem? Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy az Isten!
Parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál…..”Lk.18:18-19

Lehetséges, hogy szokatlan 3 Evangéliumból idézni szinte ugyanazt az Igét, de szándékosan azért teszem, hogy így még inkább szembetűnő az állításom, mert Jézus is ezt mondta.
Mind a három Igében láthatjuk, Jézus arra a fontos kérdésre, hogy hogyan lehet az örök életet elnyerni, majd csak azok után válaszolt, miután visszautasította a neki szánt „jó” jelzőt. Istennek járó dicsőséget nem magának vette el. A legfontosabbnak azt látta, hogy tisztázza, kit is illet teljes mértékben ez a tulajdonság? Ha Jézus, mint Isteni személy így látta, akkor mi emberek nem mondhatunk mást, mint azt, hogy: „Isten jó”- hisz ezt mi is megtapasztaltuk!

Néhány Ószövetségi történetben szeretném Isten jóságát, és az ember gonoszságát tovább boncolgatni:
-Az 1 Mózes 2:8-9-ben olvashatjuk: Isten az Édenben egy szép kertet teremtett és  ide helyezte az embert.
Ennek a kertnek közepén volt az Élet fája,  és a jó és rossz tudás fája Is. Isten megtiltotta az embernek, hogy az utóbbi fáról egyen, de a kígyó csábítása engedetlenségre bírta őket, és ettek a gyümölcsből.
Isten minden lehetőséget megadott arra, hogy az ember jól érezze magát, de az ember engedetlen volt, így válaszolt az Isten jóságára.

-Az első emberpár két fia, Ábel és Káin volt. Mikor felnőttek az egyik állattartással, másik növénytermesztéssel foglalkozott. Mindketten vittek Istennek ajándékot, az első szaporulatból, a másik a termésből. Isten az Ábel ajándékára tekintett inkább ezért Káin haragra gerjedt a testvére iránt, és ezt Isten észrevette, azt mondta neki: „…a bűn az ajtó előtt leselkedik és rád van vágyódása, de te uralkodjál rajta.”
Ennek ellenére Káin megölte Ábelt, és mikor Isten megkérdezte, hogy hol van az ő Atyjafia, azt válaszolta: Nem tudom, avagy őrzője vagyok én az én Atyámfiának? Káin szándékosan bűnt követett el, és lelkiismeretfurdalás nélkül hazudott Istennek.
Káint az irigysége és engedetlensége sodorta bűnbe, de Isten nem ölte őt meg.

-Mivel a bűn megsokasodott a földön, ezért Isten megbánta, hogy embert teremtett, ezért özönvízzel gondolta elpusztítani azt.
Kiválasztotta Noét, akinek azt mondta, hogy építsen bárkát, és abba vigye be a családját, a tiszta baromból hetet-hetet, nem tisztából kettőt-kettőt, és madarakból hetet-hetet, hogy maradjon magjuk a földön.
Noé engedelmes volt, és úgy tett mindent, ahogy az Úr mondta.
Az özönvíz után a víz elapadt a földről, Noé családja, és az állatok kijöttek a napvilágra, és hálából égőáldozatot mutatott be Istennek. Mikor annak kedves illatát megérezte az Úr, szívében rögtön megfogalmazódott: „Nem átkozom meg többet a földet az emberért……..”
És szivárványt helyezett az égre: „Az én ívemet helyeztem a felhőkbe, s ez lesz a jele a szövetségnek, közöttem és a föld között” I Mózes 9:11-13
Mint látjuk, Isten szíve meglágyult mihelyt az áldozat illata felért hozzá.

-Majd a nép Sineár földén egy síkságon telepedett le, és rögtön kitalálták, hogy építsenek várost, és tornyot, melynek a teteje az Eget érje. A nagy egységben minden rosszat kitaláltak, és ezért Istennek közbe kellett lépni. Az Úr összezavarta a nyelvüket, és így szétszéledtek. Ez volt a Bábeli zűrzavar.
Mint látjuk, az ember mindig csinált valamit, ami nem egyezett az Isten akaratával.

-Aztán, Sodoma és Gomora elpusztításán gondolkodott Isten, mert a bűn ismét nagyon elhatalmasodott. Ábrahám közbe járt a városért, alkudott az Istennel, hogy ha 50, 40, 30, 20, igaz ember van a városban, akkor is elpusztítja -e? És Isten azt mondta: „ha 10 igaz ember lesz, már akkor sem pusztítom el a várost.”
Aztán az Úr, Lót családjának üzent az angyalok által, hogy menjenek ki a városból, és ne tekintsenek vissza, mert kénköves tűzzel pusztul el a város. Lót felesége engedetlen volt visszatekintett, és sóbálvánnyá változott.
Lót és a két lánya megmenekült a pusztulástól, és nem hogy hálásak lettek volna Istennek, hanem az apjukkal bűnbe keveredtek.


-Vagy olvassuk a II. Mózest könyvét: „Mózes csodálatos megmenekülése, neveltetése, elhívása, csodatévő erővel felruháztatik.”
Ha elkezdjük olvasni a 2. Mózesi könyvet, láthatjuk, hogy Isten megmenekíti a 3 hónapos gyermeket, gondoskodik róla, hogy jó helyen nevelkedjen fel, és mikor felnő, elhívja őt, mert terve volt az életével. Mégpedig az, hogy Mózest bízta meg Isten, hogy vezesse ki az Izráeli népet Egyiptomból.
Mózes nehéz ajkú volt, ezért Áront adta mellé szószólóként, a nép mikor a pusztában vándorolt, Isten éjjel tűzoszloppal, nappal füstoszloppal vezette őket. Mózesnek egy csodavesszőt adott az Úr, ami által csodákat tudott tenni. ( Vizet fakaszt a sziklából, Vörös-tengeren szárazon keltek át)
A sok-sok segítség után, a nép kijött Egyiptomból, és megszomjazott, megéhezett rögtön lázadt: „Miért nem hagytál minket a húsos fazék mellett……”-mondták Mózesnek.
Isten rájuk tekintett, és adott nékik vizet, mannát, fürjet…. de a népnek mindig volt valami baja.

-Mikor Mózes felment a Sion-hegyére, ahol Isten saját ujjával írta meg a tízparancsolatot, és már az parancsolat elején olvashatjuk: „Én az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földéröl, a szolgálat házából.”
„Ne legyenek néked idegen Isteneid én előttem!
„Ne csinálj magadnak faragott képet………” –és míg Mózes fent volt a hegyen, addig a nép már lázadozott, Áronnak mondták, hogy öntsön Isteneket neki, hogy legyen akiket imádjanak. És Isten ezt mind hallotta és ezt mondta: „….mert megromlott a te néped, amit kihoztál Egyiptomból”
Majd  2 Mózes 32: 9-10 versben tovább olvashatjuk: „Mondá ismét az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony keménynyakú nép.
Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenük……….”

E néhány történetből bőven kiderül, Isten jóságával szemben milyen engedetlen, gonosz, önfejű, hűtlen volt Izráel népe. Milyen könnyen lecserélték az Igaz Istent, aki kihozta őket Egyiptomból a szolgaság földjéről. Nem hallgattak az Úr figyelmeztetésére, talán úgy fogalmaznék, hogy félszívűek voltak.
Isten viszont másként gondolta az emberel való kapcsolatot, úgy mint, Ádámmal, Ábrahámmal, Mózessel, Noéval, stb nagy hithősökkel, beszélgetni akar ma is velünk.
Isten a bűn miatt, büntetést adott, de mégis megszánta az embert utána. Gondoljunk itt, a Paradicsomból való kiűzetésre, mikor még bőrruhát készített nekik, hogy ne szégyelljék magukat. Vagy az özönvíz után Isten szövetséget kötött a földdel.
Hatalmas bizonyíték Isten szeretete az ember iránt, hogy egyetlen Fiát adta a keresztfára a bűneinkért, hogy nekünk örök életünk legyen.
Az akkori népre vonatkozó jelzők ugyanúgy vonatkoznak a mai emberre is, aki saját maga akar boldogulni, Isten tanácsa, védelme nélkül. Ma is lecseréli a Megváltóval való találkozást sok ember egy közösségi klubbal.
Isten viszont ma sem változott, ma is kész ott lenni segíteni, tanácsolni, ha te is akarod!
Isten ma is ott sétál melletted a Szent Lelke által és beszélgetni szeretne veled.
Mert Isten a bűneid ellenére is szeret téged, mert Ő egy „jó Isten!!”