És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt. Malakiás 3,18

Mielőtt még magára a gondolatra térnék, ajánlom figyelmetekbe a következő cikket: http://index.hu/kultur/2015/03/01/a_kereszteny_partikultura_tundoklese_es_bukasa/

Elolvastam és minden megtörtént benne, amitől talán egész eddigi keresztény életemben tartottam. Minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy embereket nyerjünk meg Krisztusnak, megtettünk modernnek, trendinek számító dolgokat is, hogy az evangélium terjedhessen, és közben észrevétlenül (?) elegyedtünk a világgal.

Nem mondom, hogy repestem az örömtől, amikor tavaly megrendezésre került az első keresztény fesztivál, de azt még aláírtam, hogy kell a fiataloknak egy ilyen rendezvény, olyan, mint egy nagy tábor, sok dicsőítéssel, satöbbi. Megmozdult bennem, hogy talán nem ez a legjobb irány, mert csak világi dolgokat próbálunk másolni vele, de jól szervezett körülmények között építő lehet nyugtattam magam. Nem tudom milyen volt végül a visszhangja, eltelt, de nem voltak botrányok.

Aztán eljött a cikkben is említett második lépcső, egy jó kis elektro koncert egy olyan előadóval, aki már az említett tavalyi fesztiválon is fellépő volt.  Eddig sem fért be a fejembe, hogyan lehet dicsőíteni ilyen zenével Istent - mondjuk, egy 4 perces számból 3 tánczene, 1 perc szöveg -, de nyugtattam magam, hogy hát evangelizálni még hátha lehet vele, aki az ilyen stílust szereti, azt is el kell érni. Aztán jött az arcon csapás a cikkben. Egy szempillantás alatt világossá vált, hogy a világ tudja mi az isteni és mi egy gagyi keresztény köntösbe öltöztetett valami között a különbség.

Azt is tudja a világ, hogy a hívők nem alkoholizálnak, itt meg simán kapható volt valószínűleg költségfedezés címen. Keverjünk a koktélba még egy kis bűnre való csábítást is. És akkor jön a 2. pofon. A világ ízekre szedi a gondolatmenetet, nem nehéz, mikor a keresztény (?) szervező ilyeneket mond, hogy szerinte: „Jézust meghívták egy esküvői partira, ahova elment a tanítványaival. Három napig ittak és buliztak, de elfogyott a bor, jött viszont Jézus, aki fogta, és borrá változtatta a vizet, úgyhogy utána tovább ittak.”

Félreértés ne essék, én magam is szeretem a mély basszust, az elektrós hangzásvilágot, de nagyon-nagyon vékony a jég, ahol az még dicsőítésre alkalmas eszköz, és ahol már csak a testnek egy kis pörgés és jóérzés. Ne tévesszük össze a kettőt. Ha  a testnek akarunk táplálékot adni, akkor tegyük, mindenki azt tesz, amit akar, de ha ezt Istennek tetsző formának akarjuk eladni, akkor nagy a baj. Nem vagyok antialkoholista sem, de azt látom, hogy keresztény fiataljaink találkozóinak, összejöveteleinek is egyre inkább eleme ez a szer. Lehet, hogy nem részegednek le, de olyan természetes pár sör mellett eltölteni az estét, mint vasárnap az alkalom elején imádkozni. Ahol egy láb bent van, ott előbb utóbb az egész farkas is bent lesz.

A bölcs király különválasztja a gonoszokat az igazaktól, ahogy a polyvát különválasztják a búzától,
a gonoszokat pedig összezúzza. Péld 20,26

Akinek van füle hallja, akinek van szeme, látja, mi történik. Dübörög az utolsó idők vonata. A komolyabb hívőket levallásosozzák egy-egy ilyen kirohanásért, mint most az enyém. Közben egyre nagyobb teret nyer a világ közöttünk. Lehet maradinak, sarokban ülő kötögető fiatalnak hívni azokat, akiknek ez sok, de én csak igazaknak hívom őket. Valódi búzának. A konkoly pedig, amelyik együtt a nőtt a búzával, bár felnőtt, de az utolsó ítélet eléri. Legyünk résen, keressük a valódit.

Tudom, hogy nehéz, Isten most nem szól annyira, olyan mintha egyedül kellene megállnunk. Kevés csoda, kevés prófécia, kevés gyógyulás, kevés megtérő – ezek vesznek, vagy inkább nem vesznek körül minket. Izraelnek annak idején, mikor Mózes felment a hegyre még ennyi idő sem kellett, hogy saját megoldások után nézzen. Emberek vagyunk, hamar fogy a lendület, a lelkesedés. Ahogy az Úr is minden napon ugyanaz, úgy az ember sem változott sokat. Ha leveszi szemét Istenről, már sodródik is el egyre messzebb.

De most méretettünk meg, most kell kitartani, aki mindvégig kitart, az üdvözül, és az tud valódi tanítványokat hozni Isten országába. Valakinek továbbra is be kell mutatni Krisztust, az igazit, a szeretőt, a szentet, a megbocsátót, a gyógyítót, a szabadítót.