Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is” Máté 18: 21-22
„Kemény beszéd ez”- mondanák sokan, sőt úgy helyes, ha azt mondom, „mondjuk sokan”-ám Jézus válasza, mint egy nyíl, rámutat a helyes irányra és fejünket meghajtva ezt el kell fogadnunk.Igen mi emberek, hajlandóak vagyunk mindig a másik ember sértését felnagyítani, és rögtön kinyilvánítani a véleményünket róla.
Természetesen ez konfliktus helyzethez vezet, ami békétlenséget, haragot, duzzogást hoz magával. Márpedig ez egyik fél számára sem jó, főleg nem a sértést elhordozójának.
Minderre azonban mégis van megoldás, mégpedig a Jézus Krisztus válasza: „Nem mondom neked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is”
Bármennyire is nehéz ezt megtennünk, de meg kell, a saját békességünk végett, és főleg amiatt, hogy kedvet találjunk az Úrnál.
Van egy keresztyén ismerősöm, aki közel 10 éve haragszik rám, de mivel naponta találkozunk, ezért én megpróbáltam a kapcsolatunkat helyrehozni, de eredménytelenül.
Nem tudom, hogy melyik gyülekezetben mit tanítanak, melyikben hogyan mondják a Miatyánkot, de nála valószínű kimarad az a rész: „És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek”
Ha valaki nem tud megbocsátani az embertársának, akkor hogyan veszi szájára az Úr Jézus által tanított imádságot?
Azt mondja az Ige: „Ha azt mondja valaki, hogy szeretem az Istent, és gyűlöli a maga Atyjafiát, hazug az, mert aki nem szereti a maga Atyjafiát, kit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?
Az a parancsolatunk is van Tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga Atyjafiát is” 1 János levele 4:21
És ha elolvassuk a fenti Igét, vajon kinek mi jut az eszébe, amit helyre kell hozni? Kinek van a szívében elrejtve az a vágy, hogy teljesítse az Úr Jézus akaratát?
De amint az egyik Igében azt olvassuk, hogy” a hit cselekedetek nélkül halott”-ugyanígy, itt is érvényes. Mert hiába tudom a Miatyánkot kívülről, és mondom el naponta többször, ha nem rendezem a kapcsolatomat az embertársammal.
A következő Ige szintén erre hívja fel a hívők figyelmét: „Azért ha te az ajándékodat az oltárra viszed, és ott megemlékezel arról, hogy a te Atyádfiának valami panasza van ellened.
Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el elébb, békélj meg a te Atyádfiával, és ezután eljövén, vidd el a te ajándékodat”
Máté 5:23-24
Az Igében Jézus elmondja, hogy mit kíván tőlünk, de vajon mi megértjük-e, vagy akarjuk-e egyáltalán azt teljesíteni?
A megbocsátásnál nélkülözhetetlen az alázat. Márpedig a büszke embernél ez nagy gondot okoz. Az olyan embereknek kemény a szívük, mindaddig, míg Isten össze nem töri.
Jézus Maga mondta: „..Vegyétek fel magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelkeitekben.” Máté 11: 29
És végül is itt van a megoldás! Ha Jézust követjük, akkor nincs vargabetű az életünkben, akkor nem bántunk másokat, és megbocsátunk másoknak, nincs vita, békességünk van, így nyugodt lesz mindig a lelkünk.